A közös felelősség

Korunk egyik legégetőbb dilemmája az, miként tudunk úgy fejlődni, hogy minél kevesebb káros anyagot juttassunk a környezetünkbe. A problémára nemcsak világszinten próbálnak választ adni az illetékesek, de civil szervezetek és oktatási intézmények szűkebb régiónkban is vizsgálják a fenntartható fejlődés lehetőségeit. 

Kiváló kezdeményezésnek tartom, hogy már kisgyermekkortól arra neveljük az apróságokat, hogy óvják a természetet, és megismerjék az őket körülvevő sokszínű világot. Amint azt hírportálunkon is írjuk, a minap az állatok világnapjára fókuszált programjaival a szandaszőlősi általános iskola, amely régóta szervez olyan akciókat, ahol az ökológiai gondolkodásé a főszerep. Fehérné Zsák Zsuzsanna, az intézmény pedagógusa szerint az ilyesfajta kezdeményezések mellett a tanórák menetébe is beillesztenek néhány, a témához kötődő játékos feladatot, amelyek a hétköznapokban vezetik rá a fiatalokat arra, hogy a természet pótolhatatlan érték. 

Ezek a kezdeményezések mind-mind hozzájárulnak a gyerekek helyes szemléletmódjának kialakításához, ám a pedagógusok törekvései mit sem érnek, ha az életben olykor negatív példákkal találkoznak. Az egészséges attitűddel rendelkező generáció kinevelése, úgy hiszem, igazi csapatmunka eredménye. Szakemberek szerint ugyanis a környezettudatos szülők, a témában felkészült pedagógusok és a jó példával élenjáró társadalmi közeg hármasa az, amely nélkülözhetetlen, ha az ökológiai nevelésről van szó. 

Azt gondolom, összefonódásukkal olyan fiatalok pallérozódhatnak az iskolapadokban, akiknek a környezettudatosság életük szerves részét képezi majd.