Egy csepp figyelem

A szüleink és a gyerekeink között mi magunk vagyunk a kapocs, a családunkat összetartó tengelyszög. Komoly felelősség ez, ami a felnőtté válás rögös útját szegélyezi. Ahogy telnek az évek nemcsak az egyre növekvő apróságokért, de az idősödő felmenőinkért is aggódunk.

A gondoskodás új szintre lép, ha betegség vagy egyszerűen csak a koruk miatt ellátásra is szorulnak. Erőn felül teljesítést igényel, amikor több fronton kell helytállnunk, de megtesszük, hiszen ők is babusgattak, dédelgettek és mindig is szerettek minket. Még akkor is, ha esetleg a napokat a feledékenység határozza meg, a maradék idő meg zsörtölődéssel telik. Az éjjel-nappali készenlét ismét az életünk részévé válik, ahogy a figyelmet is megosztjuk.

A tavaly indított Gondosóra program talán épp ebben a figyelem-megosztásban nyújt segítséget. És bár a nagy múltba révedő beszélgetéseket nem pótolja egy eszköz, az egyedül töltött időre a családnak és az idősnek is biztonságot nyújt. Ha megtörténik a baj, csak egy gombnyomás és már érkezhet is a segítség.

Mennyi, de mennyi nyugdíjas klubban adhat a gondosóra beszédtémát. Ezzel együtt sokan kétkedve fogadják, összeesküvés elméleteket szőve az eszköz köré. Talán csak lehallgatásra használják, biztos megfigyelnek vele… – kaptak szárnyra a tévhitek. Az előnyöket és hátrányokat mérlegelve összességében nálam mégis csak a hasznosság felé billen a mérleg nyelve.