Kutya egy világ

Ismét egy horrorisztikus történet borzolja az kedélyeket, melynek áldozata egy ártatlan tacskó. A kiskutyát megnyúzhatta valaki vagy megnyúzhatták elvetemült környékbeliek, ki tudja, milyen vélt sérelmet igyekezvén megtorolni az agresszorok egy védekezésre képtelen kiskutyán.

Az biztos, minden jóérzésű embert mélységesen ledöbbent egy ilyen történet, elképzelni is nehéz, mi vihet rá valakit, hogy ilyen kegyetlenül bánjon egy élő, érző teremtménnyel. Mert hogy nem valamiféle véletlen baleset áldozata az eb, az már bizonyos.

Állatbarátként mindig elképedek és nem csekély mértékben felháborodok az állatbántalmazási történetekkel szembesülve. Az még érthető, ha mondjuk egy támadó kutyán ejt valaki kisebb vagy akár komolyabb sérülést, hiszen mindenki úgy menti a bőrét, ahogy sikerül. De ez az apró kiskutya, már csak korából, méretéből adódóan is, ugyan, kinek árthatott volna? Itt szó sem lehet támadásról, védekezésről. Rosszindulatról, elvetemültségről, szadizmusról annál inkább. Egy ilyen illető nyilvánvalóan nem lehet egészséges lelkületű ember.

Csak bizakodunk, hogy a kiskutya felépül súlyos sérüléseiből bár annak nyomait élete végéig magán fogja hordani.

Elkeserítő, hogy egyre több az állatbántalmazási eset, miközben soha nem esett annyi szó a felelős állattartásról, mint manapság. Az Állatvédelmi Törvény sem bír visszatartó erővel, főleg, hogy jellemzően megússzák a bűnösök egy felfüggesztettel.

Talán, ha ki kellene próbálniuk saját bőrükön, mit él át az áldozatuk, elmenne a kedvük a hasonló galádságoktól. Talán… De az biztos, hogy megérdemelnék!