Tilosban halászók

Halat fogni sokak számára izgalmas élmény. Sport, szabadidős tevékenység, játék. Természetes folyóvizeinkről, tavainkról mára már kiszorultak a halászok, így a horgászok igazán nem panaszkodhatnak.

Ám ennek ellenére vannak, akik nem mondtak le a halfogás különféle hálós – és egyértelműen tiltott – módszereiről.

Az ember elcsodálkozik, hogy mi minden elő nem kerül időről-időre a folyóból, a halőrök keresőakciója nyomán. A minap is gigantikus varsára bukkantak. Nem valószínű, hogy boltban vásárolta volna a tulajdonosa...

Íme, a bizonyosság, hogy a halászeszközös készítésének ősi hagyománya ma is él, nem hal ki ez a mesterség. Kár, hogy ez a tudás nem jó célokat szolgál.

Hál orvhalász eszközt rejtenek vajon még folyóink, tavaink, amit a halőrök, nem vesznek észre idejében? Vajon hányan kísérleteznek hasonló módon halfogással, főleg vármegyénk eldugottabb szegleteiben?

A tisztes horgászokat minden bizonnyal bosszantja a dolog, hiszen egy éves engedély ma már kisebb vagyon. Érthető hát, hogy senki nem örül, ha egyesek rendszeresen lopják a halat.

A halászattal kapcsolatos hagyományokat mindezek ellenére érdemes megőrizni, hiszen az ősi mesterségek egyikeként ez is érték. Ám nem mindegy, milyen módon gyakorolják.

A különféle kiállításokon, bemutatókon igazán jól mutatnak a régi halászszerszámok, rácsodálkozik az ember, milyen profin fogták ezekkel megélhetésükért a régi öregek a halakat egy életen át. A Tiszán is volt bőven halász egykoron, mégsem szorult rá a folyó, hogy tógazdaságokból kelljen folyamatosan pótolni a halállományt. Fontos hát, hogy legalább a gátlástalan orvhalászoktól megóvják az uszonyosokat.