A jövő kincsei

Mindig is érdekelt, milyen „kincseket” rejt magában a föld. Pontosabban, hogy mit és miért rejtett el a hajdan élt ember. Emlékszem, nem is olyan régen sajátos időkapszulát találtak egy iskolában. Az intézmény átalakításakor egy lezárt sörösüveget emeltek ki a falból, amely megannyi információt tartalmazott. A megtalálók az üveg felnyitásakor az iskola építését végző munkások neveire bukkantak, de olyan cetli is napvilágot látott, amin azt örökítették meg, hogy az elrejtés napján mennyibe kerültek az alapvető élelmiszerek. 

Persze nemcsak messze földön, hanem a Jászkunságban is akadnak földben vagy falakban lapuló, gondosan lezárt kincsek. Néhány éve például a tiszaföldvári református templom felújítása közben találtak időkapszulát, melyet a torony csillag- és zászlódísze alatti gömbben fedeztek fel. 

A szolnoki Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium diákjai szintén fontosnak tartották, hogy üzenjenek a jövőnek. Gondolataikat, leveleiket, sőt focis kártyáikat sűrítették kapszulába, hogy a valamikori megtalálók ezek által kapjanak képet az intézményről, az osztályközösségről, az emberi kapcsolatokról, de még az aktuális sporteredményekről is. 

Az ötletes feladat tanulsága az, hogy sokan szeretnénk továbbadni valamit abból a korból, amelyben élünk. Évtizedek múlva ugyanis még a ma apróságnak tűnő dolgok is különlegessé válhatnak. Nemkülönben azok a dokumentumok, amelyeket a tiszapartis diákok adtak át az utókornak.