Sosem felejti el: ikerbabáit vetette el édesanyja utasítására

Az Ágota Alapítvány most óriás plakátokon hívja fel a társadalom figyelmét az örökbefogadás lehetőségére és a nevelőszülői hivatás szépségére.

Minden gyermeknek családban van a legjobb helye – hangzott el azon a tegnapi konferencián, melyet a nevelőszülőkkel és a nevelőszülői hálózattal kapcsolatban álló szervezeteknek, magánszemélyeknek tartottak Szolnokon. A téma népszerűsítésére bizony nagy szükség van, hazánkban ugyanis csaknem minden második terhesség végződik abortusszal. Az okok szerteágazóak, sokszor pedig egyenesen a ködbe vesznek.

– Ebbe a bensőséges, intim szférába kevesen engednek bepillantást adni – mondja a szolnoki dr. Téglásy Imre, az abortuszellenességéről híres Alfa Szövetség elnöke. – Magyarországon olyan hárítás és elfojtás tapasztalható a témát illetően, ami nehezen oldható fel, immár évtizedek óta – teszi hozzá.

Az abortusz legalizálása 1956. június 4-én történt, ekkortól „huny szemet” az állam a művi terhességmegszakítás felett. Ettől az évtől nők ezrei döntenek önként arról, hogy mégsem szülik meg megfogant gyermeküket. Vagy nem is annyira önálló döntésük ez a nőknek?
– Egy amerikai friss felmérés szerint száz abortuszból 64 esetében nem a kismama dönt gyermeke sorsáról, hanem a környezete. Általában a partner, a szülők vagy a tágabb család – állítja dr. Téglásy Imre. Bár Amerika távol esik tőlünk, adataikban lehet igazság.

– Tizenhat éves voltam, amikor véletlenül teherbe estem – meséli egy neve elhallgatását kérő szolnoki nő. – Első gondolatom az volt, hogy természetesen megtartom a babámat. Amikor közöltem döntésemet édesanyámmal, ő azt mondta, ez kizárt dolog. Mert hogyan fogom befejezni az iskolát, mit szólnak a rokonok és különben is, ez milyen szégyen. Könnyeimmel küszködve mentem el az abortuszra, ahol kiderült, iker kisfiúkat szültem volna. Az a délelőtt kitörölhetetlen az emlékezetemből, ha elérkezik az augusztusi évforduló, gyászba öltöztetem a szívem, lelkem. S bár azóta már született egy lányom, amíg élek, lelkiismeret furdalásom lesz amiatt, amit tettem. Talán ha akkor édesanyám nem kardoskodik a terhességmegszakítás mellett, most nagycsaládom lenne.

Érdemes belegondolni abba is, hány meg hány nőt állít a munkáltatója döntés elé: vagy a gyerek vagy az állás.
– Sajnos egyetlen pert sem tudok említeni, amikor az anya ilyen okok miatt fordult volna a magyar bírósághoz – fűzi hozzá gondolatát az Alfa Szövetség elnöke.

Úgy tűnik tehát, hogy a kétségbeesett nők egyedül maradnak problémáikkal. Bár a terhességmegszakítás előtt szakemberek beszélnek az anyákkal, hátha azok mégis meggondolják magukat, a módszer nem túl hatékony: tavaly 1888 főből mindösszesen csak hetvenen módosították döntésüket. Pedig a kilátástalan helyzetbe kerülő várandós anyák számára létezik egy lehetőség. A Gólyahír Egyesület a krízishelyzetbe került állapotos nőkről gondoskodik, nyílt örökbefogadással lehetővé téve, hogy a nem kívánt terhességből született babák szerető családban nőjenek fel.

– Nem is gondolná az ember, milyen sok nőt érint ez a probléma – mondta el Erősné Szalai Gyöngyi, aki a megyei kórház szülészetén dolgozik védőnőként, s így felvállalta, hogy önkéntesen segíti az egyesület munkáját is. – Hétről hétre találkozom ilyen esetekkel és sokszor valóban nincs más kiút, mint az örökbeadás. A nyílt örökbeadással a babák nem kerülnek be az állami gondozás automatikus gépezetébe, így esélyük van rá, hogy mielőbb családba kerüljenek.

Tavaly egyébként összesen 808 gyermeket adtak örökbe hazánkban, megyénkben harminchatot. Hogy ez kevésnek tűnik? Valóban az. A magyarázata egyértelmű: a gyermektelen párok 0 és 3 év közötti egészséges babát szeretnének hazavinni. Szalayné Farkas Julianna, a megyei Gyermekvédő Intézet és Gyermekotthon vezetője szerint ez az igény igencsak leszűkíti az örökbefogadásra „esélyes” gyermekek körét. Ezért emelkedhetett mostanában a külföldre örökbe adott babák száma, melyet igen sokan kritizálnak, a szakemberek szerint jogtalanul.
– Más országokba csak három évnél idősebb gyermekeket adunk örökbe. Úgy tűnik, külföldön nyitottabbak, elfogadóbbak a szülők – ezt már Asztalosné Jupcsán Erika, szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár hangsúlyozta tegnap Szolnokon. Szerinte az örökbefogadás tökéletes alternatívája az abortusznak. De a nevelőszülői hálózat erősítése is megoldást nyújthat sok gyermeknek.

– Három hónapos voltam, amikor intézetbe kerültem – árulja el Kothencz János, a konferenciát szervező Ágota Alapítvány elnöke. – Amikor ötvenedmagammal esténként ott feküdtem a gyermekotthon szobájában, arra gondoltam, milyen szép is lenne családban élni. Aztán teljesült a vágyam: 15 évesen szülőkhöz kerültem. Végre igazán szeretetteljes légkör ölelt körbe. Egyetemistaként határoztam el, a hozzám hasonló sorsú fiatalokat kell a jövőben támogatnom, hogy minél többüknek legyen boldog gyermekkoruk – fűzi hozzá a kétgyermekes apuka, aki nem csak vér szerinti, hanem egy intézetből örökbe fogadott fiút is nevel. Pedig köztudott, nem egyszerű feladat nevelőszülőként dolgozni és élni.
– Egy újságcikk hatására vállalkoztam erre a feladatra – meséli a szajoli Vetró Józsefné, aki 47 évesen fogadott családjába öt kisfiút és kislányt. – Saját gyermekeim ekkor már felnőttek, s bár először csodálkoztak döntésemen, elfogadták azt. Otthagytam főállásomat és belevetettem magam a nevelőszülőség minden szépségébe és nehézségébe. Bizony, voltak kritikus napjaim, amikor nem tudtam, hogyan tovább. Ilyenkor jöttek a tanácsadók, akik utat mutattak – vall a nehézségekről az asszony.

Jó hír, hogy idéntől az állam is elismeri a nevelőszülői munkát, méghozzá úgy, hogy ezeket az éveket jogszerző időnek tekinti. A szakminisztérium egyelőre azt tárgyalja, munkaviszonynak számítson-e a nevelőszülői munka (azaz beleszámítson-e a nyugdíjba) vagy csak TB-jogviszonyt adjon-e. Ami biztos: nevelőszülőkre egyre nagyobb szükség van, hiszen 2014. január elsejétől minden 12 év alatti gyermeket nevelőszülőkhöz kell kihelyezni. Hogy mindezek a „felülről érkező” törvények és szabályozások visszaszorítják-e hazánkban a művi terhességmegszakítást, egyelőre nem tudni. A jelenleg hat saját gyermeket nevelő dr. Téglásy Imre mindenesetre optimista, bár látja, hogy még sok időre van szükség gondolkodásunk megváltoztatására.

– A tavaly január 1-jén hatályba lépő alkotmány ismeretében talán kijelenthetjük, hogy új időszámítás kezdődött a magyar nemzet történetében. Az új alaptörvény ugyanis kimondja, hogy „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” Magam is egy abortusz-túlélő vagyok, édesanyám mindent megtett, hogy ne szülessek meg, mégis itt vagyok. Az a célom, hogy mással ilyen ne történjen meg. Hogy az ősbizalom anya és gyermeke között már az első pillanattól fogva kialakuljon, hiszen a későbbiekben ez lesz az alapja a további kapcsolatuknak, a személyiségfejlődésnek.