Aki itt dolgozik, nem nézi az óráját

– Egészen kislány koromtól orvos szerettem volna lenni, az első perctől kezdve erre készültem – emlékszik vissza a kezdetekre a főigazgató. – Úgy éreztem, a belgyógyászat az a terület, amely szinte minden szakmával kapcsolatban van, nagyon sokrétű és sokszínű. Nagyon szép ága ez az orvostudománynak, viszont azt is el kell mondani, hogy fizikálisan és lelkileg is megterhelő. Borzasztóan nehéz, folyamatos készenlétet és naprakészséget igénylő szakma.

– Sikeres, elismert orvosként miért vállalkozott a kórház igazgatására?

– A kórházi osztály után előbb a járóbetegek ellátását választottam, ezután a rendelőintézet vezetője, majd orvos-igazgató lettem. Innen már egyenes út vezetett a kórház vezetéséig, amikor az előző főigazgatónőt elhelyezték. Meg kell mondanom, azt mindenki csak a maga bőrén tapasztalja meg, hogy első számú vezetőnek lenni hihetetlenül nagy felelősség és állandó készenlétet kíván. Szerencsére nem vagyok magányos, hiszen jól képzett, lelkiismeretes emberek vesznek körül.

Ezt csak úgy lehet és úgy szabad csinálni, ha az embernek nagyon jó munkatársai vannak. Egy döntés előkészítése sokszor komoly vitát jelent, de el tudom fogadni a kollégáim véleményét, meggyőzhető vagyok. Természetesnek tartom, hogy a kollégáim a maguk szakterületén profik, hiszen ez tudja előre vinni az intézetet. Nekem inkább összefogó, végső döntést hozó szerepem van.

– Ön fontosnak tartotta, hogy közvetlen kapcsolatban maradjon a betegeivel, igazgatóként továbbra is rendel.

– Sajnos olykor ez már nagyon nehezen sikerül. De nagyon szeretem a hivatásomat, arról nem is beszélve, hogy a betegekkel való kapcsolattartás engem kikapcsol, mert nagyon sok szeretetet tudnak adni a páciensek. Millió levelet őrzök kedves sorokkal, de már attól jó napom lesz, ha megállítanak az utcán és elmesélik, hogy milyen jól bántak velük a kórházban. Nyilván vállalni kell azt is, ha rosszat mondanak, hiszen abból is tanulunk. Vannak hibáink, amelyeken bizony javítanunk kell, elvégre ez egy óriási intézet, nagyon sok problémával, sérülékeny emberekkel, hiszen a beteg ember és a hozzátartozója is sokkal érzékenyebb.

[caption id="" align="alignleft" width="360"] Dr. Bene Ildikó gyerekkori álmát valósította meg azzal, hogy orvos lett
[/caption]

– Minden bizonnyal reggeltől estig tornyosulnak a megoldandó kérdések, problémák ön előtt.

 – Valóban nem kell azon gondolkodni, hogy mihez is kezdjek, eltelik az egész nap, nincs üresjárat. A kórház 24 órás, folyamatos üzemmód, amely a hétköznapi emberekétől egészen eltérő gondolkodásmódot kíván. Aki itt dolgozik, nem nézi az óráját. Nem lehet percre pontosan letenni a tollat meg a szikét, el kell látni a beteget. Aki érzi a kórház levegőjét, az így gondolja. Nemrégiben kezdődött el a rehabilitációs beruházásunk, hamarosan az új tömb építése is indul, amely óriási nagyságrendű fejlesztés. Sok nehézséget fog okozni dolgozóknak és betegeknek egyaránt, hiszen komoly mértékben beszűkíti majd a kórházi mozgásteret. A következő az izotóp labor beállítása, amelyre nagyon régen várunk, illetve a patológia és intézeti gyógyszertár modernizálása történik meg, valamint az újszülötteket ellátó PIC eszközbeszerzése is folyamatban van. Igyekszünk megragadni ezeket a lehetőségeket, mert a betegeink érdekeit szolgálják.

Persze vannak napi gondok, amelyeknek jelentős része minden kórházat érint ma Magyarországon. Egyfelől megkezdődött a kórházi rendszer átalakítása, de tudjuk, hogy ezzel kapcsolatban még nagyon sok feladatunk van. A jelenlegi finanszírozás mellett nehéz előteremteni a szükséges forrásokat, ám nyilvánvaló, hogy a szakmai fejlődéshez új eljárások szükségesek. Ezek ugyan nagyobb költségigényűek, de gyorsabb és hatékonyabb gyógyulást jelentenek. Emellett az is fontos, hogy jöjjenek hozzánk orvosok, szakdolgozók. Hiszen hiába a szép épület, a modern technika, hozzáértő szakemberek nélkül nem lehet működtetni. Örülünk a fiataloknak és tiszteljük azokat a kollégákat, akik nyugdíj mellett itt maradtak és szaktudásukkal segítik a munkát.

– Ha hirtelen teljesülne minden kívánsága, miként festene álmai kórháza?

– Az összes fejlesztésünk elkészülne. A hétemeletes épületet sikerülne végre átépítenünk, a szakiskolába átkerülhetne azt összes adminisztrációs tevékenység, hogy a meglévő épületeket csak gyógyító munkára tudjuk fordítani és megújulna az orvos-nővér szálló is. Lenne keretünk folyamatos eszközpótlásra és karbantartásra, amit minden évben tudnánk hasznosítani. Boldog és elégedett és egészségügyi dolgozók lennének a munkatársaim, akik az egészségügyi életpálya modell biztonságában végzik munkájukat. Az álom beteljesülése reményeim szerint elérhető közelségben van. Ehhez következetes, kemény munka vár ránk. Remélem, hogy ezt az utat előbb-utóbb be tudjuk járni.

– Nemrégiben azt kérdezték öntől, hogy ki az a történelmi nőalak, akire felnéz. Ön Teréz anyát választotta példaképül. Miért?

– Sok hiteles nő emlékét őrzi a történelem. Teréz anyát a szerénysége, egyszerűsége, hitelessége, az emberek iránti szeretete miatt választottam. Amikor átvette a Nobel-békedíjat, megkérdezték tőle, hogyan lehet elősegíteni a világbékét. A válasz az volt: „Menjünk haza és szeressük a családunkat!” Advent idején ez az üzenet különös jelentőséggel bír számomra.