Gasztro-imádók figyelem: hamarosan megnyitja kapuit a Szolnoki Gulyásfesztivál

A hagyományőrző céllal létrejött kulturális rendezvény 1999 óta színesíti Szolnok programtárát, ám talán sokan ismerik a legendát, miszerint az első előtt jó hatvan évvel korábban is volt egyetlen alkalommal gulyásfesztivál Szolnokon, melyet anno pásztorünnepnek neveztek el az akkori szervezők.

Kósa Károly helytörténész a szolnoki értéktárba is bekerült blogjában rendkívül olvasmányosan tárja honlapja látogatói elé az 1935-ben történteket. Aszerint egy idős juhász, Farkas Gábor elhatározta, hogy összekürtöli szakmabeli „kollégáit” egy ünnepi alkalomra. Elgondolásának megvalósításához társakat is talált Szintay-Major József és a szolnoki Blahó József személyében.

Kósa Károly felelevenítette a Móric-ligeti legendát

Valószínűleg a tárogatót is mesterien kezelő Blahó személye volt döntő abban, hogy a Nagykunsági Pásztortalálkozó helyszínéül Szolnokot választották. Az öreg juhászok bejárták a fél országot, hogy propagálják a találkozót, s szentül hitték, hogy több ezren sereglenek össze kies hazánk pásztor-társadalmából. Fővédnökül roffi Borbély György főispánt, védnökül dr. Tóth Tamás polgármestert és vitéz Kenyeres János karcagi országgyűlési képviselőt nyerték meg.

A nagyszabású terv szerint 1935. szeptember 22-ike délelőttjén az ünnepség résztvevői teljes díszben felvonulnak a plébániatemplomba, ahol szentmisét hallgatnak. Utána a menet kivonul a Tiszaligetbe, ahol a pásztorharangok, kolompok és csengők jeladására a pásztorok négyes szövetségének eskütétele következik.

Ez a négy pásztornép Szolnokon megalakítja a szövetséget, s egyben fogadalmat tesznek, hogy minden év június 18-án szentmisét hallgatnak a tartózkodási helyükhöz legközelebb eső templomban, továbbá, hogy minden évben megtartják az országos pásztornapot.

Az egyetlen szolnoki Pásztorünnepre félezren vonultak ki a Móric-ligetbe

Az ünnepség azután a szép terveknek megfelelően kezdődött. 1935. szeptember 22-én délelőtt öt-hatszáz napbarnított arcú, szakállas juhász, subás gulyás és csikós, pruszlikos, aranyozott sulyomkoszorús lány vonult végig a városon. Ezzel komoly érdeklődést váltottak ki, s a népvándorlás egész nap tartott a Tiszaliget felé.

A ligetben falusi specialitásokat árusítottak a földre terítve, vagy kis asztalokon: árvalányhaj, sulyomkoszorú (méregdrágán, 1 pengőért), gyümölcsök, frissítők. Szerencsejátékot is lehetett játszani: egy gyűrűvel az üveg nyakát kellett elkapni. Közben lobogó tüzek felett készültek az ételek. A kellemes forróságban folyt az ital, szólt a zene, kezdődtek a táncok.

A pásztornap neves vendégeket is vonzott. Budapestről Szép Ernő, a lírai hangulatok mestere, Paulini Béla író, újságíró, a Gyöngyösbokréta mozgalom alapítója és Dallos Sándor, a Munkácsy-regények későbbi megírója volt kíváncsi a rendezvényre, de mindent végignézett, késő estig jelen volt az Arthur Sacher néven említett osztrák író, azaz Artur Wolfgang Ritter von Sacher-Masoch (művésznevén Michael Zorn) is.

A korabeli sajtó igen lelkesen számolt be a készülődésről, ám a megvalósításról hűvösebben szólt. Úgy tűnik, hogy az idős pásztorok kezdeményezése nem váltotta be a vérmes reményeket, így (akkor) el is maradt a folytatás – írta meg napjaink Szolnoki Gulyásfesztivál-sorozatának egyetlen alkalomra szóló előzményét Kósa Károly.