Rangos méhészeti díjjal ismerték el a Jász Múzeum nyugalmazott igazgatóját

Augusztus 4-én, vasárnap rendezték meg a XXXVI. Nemzetközi Mézvásárt és Méhésztalálkozót, melyen Hortiné dr. Bathó Edit, a Jász Múzeum nyugalmazott igazgatója Zsidei Barnabás-Méhészeti díjat vehetett át. A kitüntetést a Jászsági Méhész Egyesület, a Jász Múzeum és Jászdózsa önkormányzata hozta létre 2015-ben, idén immár nyolcadik alkalommal adták át. Összefogással azzal a szándékkal alapították, hogy emléket állítsanak a Jászdózsán született, jászsági származására mindig büszke méhészeti szakírónak, tanítónak Zsidei Barnabásnak. A díj egy bronz plakett, amely Máté György jászberényi szobrászművész alkotása. Minden évben a mézvásáron adják át egy olyan személy részére, aki a magyar méhészet különböző területén kiemelkedő szakmai tevékenységet végez, vagy végzett. A rangos elismerést 2024-ben Hortiné dr. Bathó Edit etnográfus, néprajzi szakíró, a Jász Múzeum nyugalmazott igazgatója kapta. 

A Jászság 18-20. századi méhészeti hagyományait is feldolgozta a Zsidei Barnabás-Méhészeti díjjal kitüntetett etnográfus

Néprajzosként fő kutatási témája: 

• a táncélet, 
• a népviselet, 
• az emberélet fordulói, 
• a méhészkedés, 
• a szőlőtermesztés és a népi építkezés. 

Kutatási témái közül különösen kedves számára a népi és az okszerű méhészkedés hagyományainak feltárása, amely téma kutatására egykori néprajzi professzora, dr. Ujvári Zoltán ösztönözte. Az első méhészkedéssel kapcsolatos írása egy 1770-ben Jászapátin készült díszesen faragott méhköpűről szólt, amely 1982-ben a Dankó Imre tiszteletére kiadott tanulmánykötetben jelent meg. Ezt követően több éven át méhészkedés témakörben végzett kutatásokat Gömör megyében, a szlovákiai Ung vidék falvaiban és a Jászságban – hangzott el a díjazott méltatásában. 

Mint azt megtudtuk, több méhészettel foglalkozó könyvét is kiadta a Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke. Az 1988-ban megjelent első kötetben Vannai István Magyar Méheskert, 1779-ben írott addig ismeretlen kéziratos könyvét dolgozta fel, mely igazi kuriózumnak számított és nagy sikert aratott mind a néprajzosok, mind a méhészek körében. Még ugyanebben az évben adta ki az egyetem Hortiné dr. Bathó Edit Népi méhészkedés a Jászságban című disszertációját, mely az első összefoglalása volt a Jászság méhészeti hagyományainak. A téma még szélesebb körű feldolgozását végezte el egyetemi doktori disszertációjában, amely 1995-ben A méhészet szerepe a Jászság paraszti gazdálkodásában címmel jelent meg. 

Tovább folytatva a téma kutatását 2007-ben egy újabb néprajzi munkával rukkolt elő Méhészkedés a Jászságban címmel, amely a Jász Múzeumért Alapítvány kiadásának köszönhetően a nagyközönség számára is elérhetővé vált. A kötet a Jászság 18-20. századi gazdag méhészeti hagyományait mutatja be a népi méhészkedéstől az okszerű méhtartás kialakulásáig. Az önálló méhészeti kötetek mellett az elmúlt évtizedekben több méhészeti írása jelent meg különböző néprajzi tanulmánykötetekben. Kutatásaihoz sok segítséget kapott Zsidei Barnabástól is – tudtuk meg a szakember munkásságának ismertetéséből. 

A méhészet kutatása beleivódott a lelkébe 

A magyar méhészet néprajzi kutatása és feldolgozása terén végzett kiemelkedő munkássága elismeréseként az alapítók idén Hortiné dr. Bathó Editnek adományozták oda a Zsidei Barnabás-Méhészeti díjat. 

– Óriási megtiszteltetés számomra, hogy néprajzosként megkaphattam a rangos méhészeti díjat. Köszönöm az alapítóknak, hogy méltónak találtak az elismerésre. Amikor 47 évvel ezelőtt elkezdtem a néprajzi munkát és a professzorom a táncélet kutatása helyett a méhészkedésre irányította a figyelmemet, egy percig sem gondoltam, hogy egyszer majd ennek kapcsán vehetek át díjat – mondta meghatódva Hortiné dr. Bathó Edit, akit munkája során mindig megtalálták a méhészkedéssel kapcsolatos témák. A méhészet kutatása a szívügyévé vált, ahogy ő fogalmazott „beleivódott a lelkébe”.