Bán Zsófia: Nem kell dacolni a dackorszakkal!

– Hogyan ismerhetjük fel, hogy a gyermekünk dackorszakba lépett? És mikor jön ez el?

– Sok szülő mondja, hogy már a nyolc-tíz hónapos gyermeküknél tapasztalják, hogy az addig együttműködő kicsi ellenáll például a pelenkázásnak. Ekkor ugyanis elindul az öntudatra ébredés, ami egyébként egy nagyon hosszú folyamat, egészen a húszas éveinkig elhúzódik. A gyerek nem örül annak, hogy a szülő kimozdítja a számára kellemes helyzetből, ezért ellenkezik. A piciknél ilyenkor jó stratégia, hogy folyamatosan narráljuk az eseményeket. Ez átlendítheti őket. Persze egy másfél-két éves korú gyerekeknél még sok minden nem úgy működik, mint a felnőtteknél. Határokat kell szabni számukra. Nekünk felnőttként, mint egy kormányos vagy kapitány kell irányítanunk a gyereket.

– Meddig lehet engedni a gyeplőt?

– Ez egy kemény határszabásos dolog. Mindenki egyénileg dönti ezt el. Ki kell találni egy szabályt, amihez ragaszkodni kell és fontos a következetesség. Amit fontos elfogadnunk még, hogy a dac egy normális dolog, reakció.

– Milyen stratégiákat alkalmazhatunk annak érdekében, hogy segítsük a gyereket átlendülni a dacon?

– Fontos ehhez az érzelmi intelligencia fejlesztése, elengedhetetlen a saját önismeretünk, önempátiánk. Dac esetén adjunk visszajelzést a gyereknek, legyünk ott vele. Kommunikáljunk a gyerekünkkel!

– Milyen hibákat ne kövessünk el? Hogy hozzuk helyre a hibákat?

– A hibázás rendben van, hiszen a szülőség egy tanulás, amiben bizony hibázunk. Általánosságban azt látom, hogy a gyerekeket le kellene egy kicsit lassítani. Olyan sok információ zúdul rájuk, amivel nem tudnak mit kezdeni. Szülőként biztosítsunk nekik nyugodt időszakokat, okoseszközök, tévé nélkül. Töltsünk sok időt szabad levegőn velük, és sokat mozogjanak. Mindezekkel megelőzhetők, de legalább is csökkenthetők a saját hibalehetőségeink is.

– Mennyire lehet ráhagyni a gyerekre?

– Nem szabad túl sok választási lehetőséget, túl tág határokat hagyni a gyereknek. Amíg kicsik, nem tudnak ugyanis dönteni megfelelően.

– Sokan felnőttként sem határozottak és döntésképesek. Ők hogyan tudják elérni, hogy a gyermekeik azok legyenek? 

– Sokaknál megvannak ezek a berögzült dolgok, és bizony, valóban sokan vannak így, de jó hír, hogy ez tanulható. Lehet változtatni, a szülőséget meg lehet tanulni, az alkalmazkodóképességünk segít ebben. És kulcsszó lehet az újratervezés. S még több helyzetben segíthet a humor!

– Milyen hitek és tévhitek vannak a dackorszakkal kapcsolatban?

– A kedvencem, amikor azt mondják, hogy rá kell hagyni, mert direkt csinálja. Ez annyiban igaz, hogy valóban feszegeti a határokat, de azért nem direkt idegesíti a szülőt, már csak azért sem, mert nem képes lenyugtatni magát. A másik az, hogy meg kell büntetni. Ezzel csak azt erősítjük, hogy ilyen módszerrel lehet megoldani helyzeteket.

– Mennyire befolyásolja a dackorszakot, ha a szülő kijön a sodrából?

– Nagyon! Ahhoz, hogy a szülő nyugodt tudjon maradni, kell a kikapcsolódás neki. Töltekezni kell ahhoz, hogy nyugodtak maradhassunk. Ha nem sikerül, és rákiabálunk a gyerekre, úgy érezzük, túlmentünk egy határon, akkor utána mondjuk el, valljuk be a gyereknek, hogy hibáztunk, magyarázzuk el neki.

A podcastbeszélgetésben szó esett még az okoseszközök használatáról, hogy mennyit érdemes ezt engedni a gyerekeknek. Ahogy arról is beszélt a szakember, hogy a szabályok betartása és betartatása mellett hogyan tudjuk nem korlátozni a gyerek kreativitását.

A podcast megtalálható a Szoljon.hu Youtube- és Spotify-csatornáján is.