2023.04.28. 14:06
Kunhegyes múltját mutatja be az olvasóknak Pál Imréné Etelka néprajzkutató
Pál Imréné Etelka néprajzkutató elhivatottan foglalkozik a régmúlt eseményeivel, melyek jellemzően szülővárosához, Kunhegyeshez köthetőek. Munkája során olyan helyi történetekről is tudomást szerzett, melyeket egyebek mellett már a közösségi oldalon is publikált.
Pál Imréné Etelka néprajzkutató munkája során nagyon sokféle témát feldolgozott már
Fotó: Nagy Balázs
– Nagy kihívást jelentett számomra, amikor 2004-ben megírtam emlékeimet egy helytörténeti pályázatra, melyet a Damjanich János Múzeum hirdetett meg – idézte fel a kezdeti lépéseket Pál Imréné Etelka.
– A projekt a kunhegyesi paraszt-polgári életforma, szokások, népi játékok címet kapta. Ebben a paraszti társadalommal foglalkoztam, ami elindult a polgárosodás felé a házépítésben, a bútorzatban és az öltözködésben egyaránt. Munkám során segítségemre voltak szüleim, főleg édesanyám, aki gyermekkorát az Aranyosi cseléd tanyán töltötte. Húgával együtt meséltek az urasági cselédek életéről. Édesapám is támogatott, hogy leírhassam, miként és miért alakult ki a Félix-majori tanyavilág.
Sok biztatást kaptam még férjem unokatestvérétől, dr. Szabó Lajostól is, kinek a tanyavilág kialakulásáról írt tanulmányai nagy segítségemre voltak. Részben a szakirodalom, részben gyerekkori emlékeim és visszaemlékezők elmondása alapján írtam le a tanyavilág fejlődését a kialakulásától kezdve a „virágkoron” át a gyors hanyatlásig, beleértve a rendszerváltás utáni helyzetet is.
Az 1800-as évek közepétől vannak adataim, mivel a kunkapitányházat annak idején az én apai ükapám, Csávás Péter építette az 1860 években. Ebben a házban született dédnagymamám is 1872-ben.
Számtalan néprajzi dolgozata mellett nagy népszerűségnek örvendett még a Huszadik század a háborúk viharában című írása is, amelyet családja férfi tagjainak a katonaélményei ihlettek.
– Ezernyi téma foglalkoztat, ami a régmúlt történéseivel kapcsolatos – folytatta a néprajzkutató.
– Nagyon hálás lehetek szüleimnek, akik folyamatosan meséltek nekem gyermekkorukról. Amint megtanultam írni, tollat ragadtam és jegyzeteltem. A háború viszontagságaitól kezdve a lakberendezési szokásokon át a népi játékokig mindennel foglalkoztam. Ez utóbbi igen közel áll a szívemhez, hiszen harminc éven keresztül dajkaként dolgoztam a helyi óvodában. Szüleim szerteágazó ismereteinek köszönhetően pedig összefoglalhattam azt, hogy milyen játékokkal játszottak, de például a saját nemzedékem mindennapjaiban megjelenő népi játékokról is írhattam. Ez az mű nagy büszkeségem, hiszen a kunhegyesi értéktárba is bekerült.
A néprajzkutató kiemelte, édesanyja leírta élete történetét, amit sokszor elmesélt neki, valamint unokáinak és dédunokáinak is. A mesék és a történetek részévé váltak életének, mert talán az egyik utolsó szemtanúja volt a huszadik századi urasági cselédtanyák egykori világának.
Különleges értékeinket, hagyományainkat is megőrizné az utókornak
– Dolgozataim írásához gyűjtöttem adatokat idős emberektől is, hogy megismerhessem múltamat, felmenőimet – mondta el hírportálunknak Pál Imréné Etelka néprajzkutató.
– Azt gondolom, hogy múlt nélkül nincs jövő. Fontos, hogy tudja az ember, honnan jött és hová tart. Azért is kutatom a múltat, hogy a következő nemzedéknek átadhassam, megmutassam hagyományainkat, szokásainkat, néprajzi értékeinket. Életünk egyik legfontosabb része a múltunk, mivel ebben van minden, amit átéltünk, ami miatt boldogok voltunk, vagy minden szomorúság, amiből tanulni lehet. Azt mondják, a történelmünk ismerete nélkül nem lehetünk teljesek a jelenben. Fontos tudnunk, honnan származunk, kik az őseink, milyen körülmények jellemezték létezésünket és hogyan éltünk – mutatott rá a szakember.
