Az év polgármesterévé választották Fegyvernek első emberét

– Mi jelent az ön számára ez az elismerés?

– Nem vagyok hiú ember, nem is nagyon szeretek magamról beszélni. Az azonban természetesen jó érzés, hogy úgy ítélték meg az elmúlt tíz-tizenegy évben végzett munkámat, hogy érdemes vagyok erre a címre.

– Miért választotta annak idején ezt a felelősségteljes pozíciót?

– Egy újabb kihívásként tekintettem a település vezetésére, amikor 2010-ben elindultam a választáson. Azt tudni kell rólam, hogy 1986-ban váltottam ki a vállalkozói igazolványomat, vagyis soha nem dolgoztam alkalmazottként. Mindig a saját munkámból, tudásomból, szorgalmamból próbáltam felépíteni az életemet, eltartani a családomat. A vállalkozói világhoz képest polgármesterként egy egészen más helyzetben kell gondolkodni és dolgozni – bár a felelősségtudat mind a vállalkozói létemben mind a polgármesteri pozícióban jellemző rám.

Igyekszem a legjobb tudásom és lehetőségem szerint a település érdekeit, az itt élőket szolgálni.

Mert ez egy szolgálat. Megváltoztatja az ember és a családja életét is, hiszen itt nem öt vagy tíz emberben kell gondolkodni, mint vállalkozói szinten, hanem hétezer embernek kell a sorsát valamilyen módon igazgatni, segíteni, és ennek a legjobb módját megtalálni.

– Mi az, ami a legnehezebb ebben a hivatásban?

– A mindenkinek való megfelelés. Bármennyire is jó szándékkal áll a feladatokhoz az ember, és igyekszik a lehető legjobbat kihozni az adott rendszerből, az, hogy minden egyes embernek jó legyen egy döntés, lehetetlen. Valamilyen módon, így vagy úgy, valakinek az érdeke sérülhet. A nagy többség érdeke ugyanis nem biztos hogy ugyanaz, mint az egyéné, és nem vagyunk egyformák sem. Másképpen látjuk a világot, másképp állunk egy-egy dologhoz. Ezt nagyon nehéz összeegyeztetni.

– Tapasztalatból tudom, hogy nagyon nehezen lehet öntől interjút kérni, mert mindig elfoglalt, valahol mindig dolgozik. Mi ad ehhez erőt a mindennapokban?

– Így neveltek, ilyen a személyiségem. Édesapám 1922-ben, édesanyám 1926-ban született. A régi típusú értékrend szerint neveltek, vagyis a munka szeretete határozza meg az egész életemet. Az állandó feladatok, a kihívások adnak erőt.

Igyekszem mindenhol ott lenni, mindenen rajta tartani a szemem.

A mezőgazdasági munkáktól kezdve az útépítésen át a gépészeti tevékenységekig mindent megcsinálok. Ma éppen terményt szállítottam a betakarításból, mert nincs annyi emberünk, akivel dolgozhatnánk. Ráadásul igyekszünk mindenen spórolni, hiszen az egyik legnagyobb teher a bérköltség, ezért igyekszem kivenni a részem minden munkából. Az ugyanis, amit saját magam elvégzek, megtakarítás a költségvetésünkből. Például kitakarítottam az egyik tavunkat, másfél év alatt közel százezer köbméter földet mozgattam meg, egyedül. Minden évben közel másfél-két kilométer utat aszfaltozunk, most például a múlt héten az Arany János, azelőtt a Móricz Zsigmond utat. Mindezek mellett két saját vállalkozást is viszek, hegesztőnek és lakatosnak tanuló diákok gyakorlati képzését végezzük, és felnőttképzést is tartunk. Azt szoktam mondani, hogy aki irigykedik vagy kétkedve nézi a személyemet, semmi mást nem kell csinálnia, csak keljen fel akkor, amikor én, napközben járjon a nyomomban, és este mondja el újra a véleményét!

– Mikor kel és mikor fekszik?

– Általában hajnal öt, fél hat körül már az otthoni műhelyemben dolgozom, este tizenegy óra és éjfél között fekszem le.

– Melyik az a fejlesztés Fegyverneken, melyre kiemelten büszke?

– Mindegyik. Nagyon sok mindent fel tudnék sorolni, például a 4-es út felújítását a szapárfalui szakaszon, a csatornaberuházásunkat, a belvízprojektjeinket vagy az önkormányzati intézményeink felújításait. Megújult az orvosi rendelőnk, a polgármesteri hivatalunk, most zajlik a családsegítő szolgálat épületének felújítása. Egy nagyon szépen felújított épületet adunk át tavaly, amikor elkészült a bölcsődénk és óvodánk – ezzel megdupláztuk a bölcsődei férőhelyeink számát.

Talán nem mindenki látja mindezt a fejlődést, de mindenre büszkék vagyunk, és megpróbáljuk a kollégáimmal kihozni a legtöbbet a lehetőségekből.

Sok olyan településről lehet hallani például, ahol elindítottak pályázatokat, de az időközben felszökő építőanyagárak miatt nem tudták a megnyert keretből elvégezni a beruházást. Mi minden projektünket az eredetileg megjelölt műszaki tartalommal, az elnyert forrásból meg tudtunk valósítani, mert rengeteg munkát hozzátettünk – személy szerint én is. Az óvoda épületét én bontottam le, hogy kijöjjünk a pénzből. Ha összességében nézem az elmúlt tíz évet, sok milliárd forintos pályázati forrást sikerült lehívnunk. És ha a helyi vállalkozások adóterheit nézem, nálunk az iparűzési adó nem a maximális két százalék, hanem a csökkentett, 1,7 százalék. Évek óta nem emeltünk adót. Nem szeretnénk a vállalkozóinkat és a lakosságot terhelni, hanem igyekszünk többet dolgozni, és több bevételt generálni, melyből a rendszert fent tudjuk tartani.

– Mi az, amit még meg szeretne valósítani Fegyverneken?

– Mindenképpen ezt a fejlődési irányt szeretnénk továbbvinni. Gondolok itt az infrastrukturális beruházásainkra, útfelújításokra, útépítésekre. A belvízelvezetési program második ütemére nemrég nyertük el a forrást, ennek indul hamarosan a közbeszerzési eljárása. Szeretnénk az ivóvízhálózatunkat korszerűsíteni, hiszen Fegyverneken egy ötven-hatvan éves rendszer működik jelenleg. Az oktatási intézményeink már megújultak, nemrég adtuk át a Móra Ferenc Általános Iskolát. Nagyon szépen megújult az egyházi fenntartásban álló Orczy Anna Katolikus Általános Iskola és Óvoda, ráadásul egy új óvoda építését is elindították. Úgy gondolom, dinamikusan mozdulunk előre, aztán majd látjuk, hogy milyen pályázati lehetőségek adódnak.

A „Zöld város” program tekintetében is szeretnénk még fejlesztéseket, főleg a turizmus területén, például terveink közt szerepel a régi malom felújítása.

Szeretnénk természetesen a vállalkozói réteget is bővíteni, tehát van perspektíva előttünk.

– Összességében hogyan szeretné látni a várost tíz esztendő múlva?

– Már korábban is beszéltünk arról, hogy csökken a lakosságszámunk. Látható, hogy kevesebb gyermek születik, és egyre idősödünk. Ez lesz majd az a probléma, mely Fegyvernek sorsát – ahogy a többi települését is – meghatározza a későbbiekben. Nagyon fontos, hogy olyan környezetet teremtsünk, ahol a fiatalok megtalálják a helyüket, ugyanis van munkalehetőségük, megfelelő lakhatásuk, és kedvező az infrastruktúra. Már működik egy erre irányuló programunk, melynek segítségével önkormányzati ingatlanokat újítottunk fel a hiányszakmában tanuló vagy dolgozó fiatalok számára, de ezeken felül is szeretnénk még bérlakásokat vagy szociális lakásokat kialakítani. Összességében azt szeretnénk elérni, hogy a fiatalok itt alapítsanak családot, hiszen már akkor meg lenne a munkalehetőség és az infrastruktúra, mint bölcsőde, óvoda, iskola, orvosi rendelő, és biztosított lenne a lakhatás. Ezekkel válna Fegyvernekből egy még élhetőbb, gyarapodó, szerethető település.