Több száz éves toronyórára bukkantak egy templomban – videóval

Kísérőnk, Bozsó Mihály közművelődési szakember, intézményvezető mondta el, hogy a régi szerkezet nem más, mint a közelben álló egykori premontrei templom eredeti időmérője. Évtizedekkel ezelőtt emelték le a toronyból, s rendbehozatala után itt találta meg vélhetően örökös helyét a rendházban. Lapunk archívuma szerint 2002 májusában adtunk hírt arról, hogy a jánoshidai templom tornyában egy 180-200 éves óraszerkezetet találtak. Bár az óra messze nem egyidős a középkori templommal, de így is nemzedékek sorának mutatta az időt, azelőtt a nap járásához igazodtak az emberek. A legrégebbi, bő hatszáz éves óraszerkezet Angliában van, de nálunk a jánoshidai szerkezet is tiszteletre méltó korú. Rusvai László, akinek szép világítástörténeti kiállítását is éppen akkor láthattuk a rendházban, s akinek szintén volt része volt a toronyóra felújításában, hozzáfűzte, hogy nem mindennapos dolog a régi toronyórák megőrzése.

A régi toronyórák elismert mesterek keze munkáját dicsérik

– Mára sajnos sok helyen kidobták az „ócskavasat” az elektromos, harangjátékos műanyag órák kedvéért. A jánoshidai szerkezet ráadásul olyan kovácsmunka, ami még 19. század közepén megjelent gyári órák előtti darab. Biztosan nem a helyi kovácsmester dolgozott rajta, hanem erre szakosodott mester készítette legalább fél évig a kovácsolással, szegecseléssel összerakott első generációs szerkezetet – mondta. 

Azt is megtudtuk, hogy amikor először találkozott az órával, már nem volt rozsdás, korábban szépen konzerválta valaki, tehát vigyáztak rá. A javításán már ő dolgozott, többek között az egyik csapágyát rézzel perselyezte, pótolta a hiányzó ingafüggesztő rugót. Bár ahhoz, hogy teljesen üzembiztos legyen, még van rajta tennivaló, de ahogyan magunk is meggyőződtünk róla, szépen jár így is.

Nagy értéke volt a maga korában is, jókora házat, esetleg húsz lovat, vagy négy-öt pár jármos ökröt lehetett venni az árán. A falu idős lakosai úgy emlékeztek rá, hogy a tornyon levő három, 120 centiméter átmérőjű számlapján fehér alapon fekete római számok voltak, s a padlástérben négy mutatót is találtak hozzá. Rusvai László azt is hozzáfűzte a látottakhoz, hogy emlékezete szerint egy hasonló öreg szerkezet még a közeli alattyáni toronyban is található.

A most látott óra felidézte egy korábbi élményemet is, amikor Szolnokon Mészáros János fotoriporterrel jártuk be a Belvárosi nagytemplom tornyát. A szintén kovácsoltvas óramű a modern óraszerkezet beépítése óta használaton kívül áll a harangtér alatti boltíves helyiségben, gondosan őrzik, s terv szerint idővel szintén konzerválva a szélesebb közönség számára is látható lesz. Amikor a fényképét elküldtem Rusvai Lászlónak, ő az egymás mögé helyezett keréksorok alapján a 18. századból való szerkezetnek ítélte. Szerencse, hogy ez a szerkezet is megmaradt az utókornak, pedig volt esélye a pusztulásra. Többek között akkor, amikor az 1867-es szolnoki földrengéskor az egész torony órástól-harangostól dőlni kezdett a későbbi iskola irányába. Végül Kleinwachter János királyi mérnök hajmeresztő, de bevált ötlete mentette meg az épülettel együtt, amit egy alá ásott gödörrel billentettek vissza a helyére.

Tiszaroffon is különleges a templom toronyórája 

E cikk kereteit túlhaladná a vármegye összes régi órájának számbavétele, ezért most csupán még egy követésre méltó példával szeretnénk kiegészíteni jánoshidai élményünket.

Tiszaroffon is hasonló gonddal őrzik a település református templomának restaurált régi óraszerkezetét, amit egy kiállítás keretében a nagyközönség is bármikor megtekinthet. Amint azt nagytiszteletű Szabó Richárd református lelkésztől, a Tiszaroffi Református Egyházközség lelkipásztorától megtudtuk, mai templomuk elődje még nem a jelenlegi helyen volt. Vesszőfonatba vert sárból épült, amit 1713-ban javítottak. Ebben óra még semmiképpen sem lehetett. A jelenlegi templom és torony elődje az 1726-ban a Rákócziak magtárából kialakított imaház volt, amit 1757-ben építik ki templommá. 

Mivel akkoriban a protestánsok tornyot nem építhettek, ezért azt csak 1762-ben külön királynői engedéllyel emelhették őrtoronyként.

Az itteni első toronyóra felszereléséről még nincs adat, csak annyi, hogy azt 1818-ban már javították. A jelenlegi órát 1894-ben szerelték be, s az az érdekessége, hogy a szokástól eltérően a kismutató mutatja a perceket, a nagymutató pedig az órákat. A tornyot 2012-ben újították fel és példamutató módon akkor alakították ki a régi toronyórát őrző és bárki által megtekinthető kiállítást ahol a lecserélt régi óraszámlapon és a régi szerkezet rekonstruált dobozán kívül a toronyórához kapcsolódó 18-20-ik századi tárgyakat is megtekinthetik az érdeklődők.

Nincs egyforma a régi toronyórák között, mindegyik egyedi

Mindkét példa akár ösztönző is lehet a hasonló emlékek sorsát illetően. Bizonyára számos régi toronyóra, vagy annak megmaradt része lapulhat még szerte a vármegyében, de gyaníthatóan nincs kért egyforma darab köztük. Már ezért is érdemesek a megóvásra, de az ősök emléke miatt is, akik életének ritmusa ezekhez az öreg időmérőkhöz igazodott, az ő napjaik emléke is visszaköszön róluk.

A szolnoki Belvárosi templom új óráját készítő Kapui Gyula pedig azt mondta el a régi órákról, hogy mivel ügyes kezű kovácsmesterek készítették őket, így hasonlóak egymáshoz, de nincs két egyforma közöttük. Egy mesternek legalább két évre volt szüksége az elkészítésükhöz, s mivel addig is élni kellett valamiből, közben mellékesen hasonló elven működő, úgynevezett tyúkforgatókat is készítettek, amikkel a tűz felett sülő szárnyasokat, forgatták, hogy egyenletesen piruljanak.

a.