A Tisza-tó halainak számára nélkülözhetetlen a hínárkaszálás

Egyes vízfelületeken épp csak utat nyitnak a fénynek, máshol teljes sulyommezőt számolnak fel. De miért van erre szükség? A sulyom – bár sok bosszúságot okoz a strandolóknak – közkedvelt növény a Tisza-tónál, elég csak a népszerű sulyomcsokira gondolni. Azonban ha a dolgok mögé nézünk, akkor megkapjuk a választ a kérdésre.

A Tisza-tó már elmúlt negyvenesztendős, ami egy mesterséges létesítmény esetében nagy időnek számít. Koránál fogva folyamatos gondozást igényel, amit hínárkaszálás formájában igyekszik ellátni a Tisza-tavi Sporthorgász Kft. Ennek nemcsak gondozási, hanem halgazdálkodási oka is van, mivel a kaszálás jó hatással van a haltáplálék-szervezetek szaporodására, és csökkenti az oxigénhiány kialakulásának esélyét. Nem utolsósorban ezáltal nő a horgászható vízfelületek nagysága.

– Sajnos a tavalyihoz hasonlóan idén is nehezen indult a kaszálás. Most is árhullám vonult le májusban a Tiszán, ami megemelte a tározótér vízszintjét. A magasabb vízoszlop felszínét lassabban érte el a sulyom, ám az árhullám levonulása után már a szükségesnél hosszabb volt a növények szára, amit vágni is körülményesebb – tájékoztatott a kaszálást végző társaság.

– A nehézségek ellenére a munka közel két hónapig tartott, ez idő alatt négy hínárvágó csónak, a Tisza-tó minden pontját érintve, összesen nyolcszáz hektár sulymot kaszált le – magyarázták.

Egyes víztereken közlekedő­utakat alakítottak ki, máshol a sávos kaszálás alkalmazásával igyekeztek megnyitni a vízfelszínt a fény előtt, de volt olyan rész, ahol teljes sulyommezőt tüntettek el. A tapasztalatok szerint nagy ütemben növekszik a Tisza-tavi sulyommező, ezért fontos a terjedés mérséklése, mivel a túlburjánzott növény a vízi közlekedést is nehezíti, akadályozza.

– Július utolsó hetére a Tisza-tavi sulyomállomány elérte azt a fejlettségi szintet, melynél már kénytelenek voltunk a kaszálást befejezni.

– A növények szára annyira megerősödött, hogy a kaszák már nem képesek hatékonyan elvágni – adtak magyarázatot az idei munkálatok befejezésére a társaság szakemberei. Hozzátették: egyelőre nincs tudomásuk oxigénhiányra visszavezethető halpusztulásról a Tisza-tavon, ami a rendszeres hínárkaszálás előtt sajnos nem egyszer előfordult, mert a napfénytől elzárt vízben megáll az élet, elindul az algásodás, az oxigénhiányos állapot pedig nagymértékű halpusztuláshoz vezet.

Az idei évben már nem folytatódik a hínárkaszálás, bíznak abban, hogy az elvégzett munkával sikerült elejét venni a nem kívánatos biológiai folyamatoknak a szokatlanul meleg nyár hátralévő részére.