Zounok ispán utódai is közöttünk élhetnek a fiatal kutató szerint

– Ön egy tanulmányt szentelt Szajolnak és egykori birtokosai történetének. Mi indította erre a munkára?

– A történelem, néprajz, földrajz kedvelőjeként és családkutatóként közel áll hozzám a településtörténet. Szajoli kutatásaimban emellett helyi gyökereim is ösztönöztek. Tanulmányom Szolnok ispán leszármazottainak, a Szajoli, más néven Zayli, vagy Zayl családnak állít emléket. Ez azért is fontos számomra, mert felmenőim között tudom a 17-18. században ide települt kisnemes Hegedüs, Lajkó és Török családokat.

– Munkámban Szolnok városának történetéből indultam ki. Amint tudjuk, a megyeszékhely névadója a török eredetű Zounok, követ, képviselő jelentésű nevet viselő ispán volt. Őt, mint a magyar ősnemzetségi szervezet kötelékeiből kiváló, a feudális állam szervezésében részt vállaló keresztény hívét Szent István király nevezte ki a várispánság és a vármegye élére. A Szent Gellért püspökkel együtt 1046-ban elszenvedett mártírhalála után érdemeiért utódai többek között a szolnoki vár körül, Szajolban, Püspökiben jelentős birtokadományokat kaphattak. Nemzetségi monostorukat Szajolban alapíthatták 1075 előtt. Ebből a Szolnok nemzetségből vált ki a nemes Szajoli család is, mellette Tabajdi, Vanyarci, Mikebudai, Irsay, Nagyrévi, Vértesy, Sápi, Gyürky, Péteri családok is.

– Erről milyen források szólnak?

– Többek között krónikáink azon csoportja, melyek több korabeli szerkesztésen és bővítésen átment alapszövegét Nemzeti Krónika névvel jelölik meg. Ezen kívül teljesség nélkül egykori birtokbejárási jegyzőkönyvek, oklevelek szövegei. Például Bártfai Szabó László idézi IV. Béla oklevelét, melyben megtaláljuk a Szolnok nembelieket, s ez által a többi érintett nemesi családot, köztük a Szajoliakat is. Amikor behatóbban foglalkoztam a Szajoli birtokosok történetével, egy jelentős család képét láttam. Szajol neve a török Soylu, Zayl, vagyis nemes, előkelő szóból alakult ki, ő volt Szolnok ispán leszármazottjaként s a települést alapító nemzetségfő.

– Az első írásos dokumentum, ahol feltűnik a nevük 1258-ból származik, de 1261-ben IV. Béla oklevele is említést tesz a család birtoklásáról. A vármegyét a 15. században hagyták el, s férfiágon kihalt a család. A leányági örökösök a mikebudai Békések voltak, akik 1374-ben lettek szajoli birtokosok, s szintén a Szolnok nemzetségből származtak. Végül házasság révén 1597-ben Fejér Mihály jutott Szajol birtokába. Ő az egri és szendrői vár védőjeként tűnt ki vitézségével a török elleni háborúk alatt. Számtalanszor ontotta vérét a hazáért, háromszor került kemény fogságba, ahonnan mindannyiszor szerencsésen szabadult. Feleségével, nemes Békés Annával és György nevű gyermekével az itteni kúriában telepedett le, fiuk alapította a család szajoli ágát.

– Kutatásaim fő területe annak a Fejér családnak a históriája, amely századokon át a legfőbb birtokos volt Szajolban, tagjai magas pozíciókat töltöttek be a magyar közéletben. A Zounok ispán-Zayl birtokos-Szajoli-Mikebudai-Békés-Fejér-Kálmán ősrégi vérvonal örökösei, a 18. század elején a Fejérek mellett a köznemes Kálmán Mihály és felesége Simon Erzsébet, Kálmán György és Domán Erzsébet, Túry Ferenc és Kálmán Ilona, Kenyeres Ferenc és Kálmán Katalin családja és leszármazottjai voltak.

– Miben tudná röviden összefoglalni munkája eredményét?

– Abban, hogy megyénknek Szolnok városa mellett egyik legrégebbi történelmi helye Szajol, ahol egykor még egy Keresztelő Szent Jánosnak szentelt nemzetségi monostor is állt. Maradványai a Szajol határában fekvő Tenyőhalmon valószínűsíthetők. Ezenkívül a magyar honalapítás emlékét is őrző Szolnok nemzetség századokon át olyan, a megye és az ország életében fontos pozíciókat betöltő személyeket adott az országnak, akik a jelenkor részéről is mindenképpen megbecsülést érdemelnek.