Az idő rejtelmeibe nyerhettek betekintést a könyvtárba látogatók

Az előadás központi témája ezúttal az idő volt, melyet már az ókorban is vizsgáltak, tanulmányoztak. Arisztotelész megfigyelését, miszerint az idő csak akkor mozog, ha valami történik is közben, mert az idő a mozgás nyomvonala, egészen sokáig, nagyjából 2000 évig elfogadták az emberek. Galileo Galilei vizsgálta felül először.

A kor előrehaladtával egyre fontosabbá vált a pontos idő mérése, leginkább a hajózás megjelenésével. Az első hordozható és megbízható órára egészen 1761-ig kellett várni, amikor is John Harrison 151 napig utazott Londonból Jamaicába és vissza, ezalatt pedig mindössze 56 másodperccel tért el a londoni időtől. Harrison órája tehát komoly ugrást jelentett az időmérésben. A technológia fejlődésével ma már az atomórák, melyek az atomok rezgésszámát használják az idő mérésére, a másodpercnél is kisebb pontossággal tudják mérni az időt.

A puszta történelmen túl érdekességet is megosztott a hallgatósággal a csillagász.

A babilóniai csillagászok istenként tisztelték a hét általuk ismert égitestet (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz), mindegyikhez egy-egy napot rendeltek, így alakultak ki a hét napjainak nevei. A francia nyelvben például még maradtak hasonlóságok a napok és az égitestek nevei között.

Az idő érzékelése sok esetben lehet személyenként és szituációként eltérő az általánosan megszabott időtől, ezt nevezzük személyes időnek. Csaba ezt két képpel érzékeltette: az egyik képen egy fogorvosi rendelőben ülő férfit, a másikon pedig egy nőt látunk masszázs közben. A két személy esetében teljesen eltérő egy perc hosszúságának érzett ideje.

Az esemény végén a hallgatók beszélgethettek az előadóval, aki különböző tudományos könyveket is hozott magával, ebből olvasott fel az érdeklődőknek, tovább bővítve ismereteiket.