2 órája
Vízkereszt ünnepe: ismét Shakespeare-vígjáték a Szigligetiben
Vígjátéknak titulálja a világ Shakespeare Vízkeresztjét, holott mily sok drámai felütést rejtett el benne szerzője. Már ha dráma a viszonzatlan szerelem, a becsapás, megcsalás, csalódás, megszégyenítés, megszégyenülés ember alkotta intézménye. Vitriolos csúf tréfát űzni, és jól kinevetni, ez ám a vidámság alapja! No de nézzük hát e víg drámát a Szolnoki Szigligeti Színház előadásában. Vízkereszt ünnepe van manapság a Szigligetiben.
A Tisza parti teátrum társulata vendégművészekkel kiegészülve 1985-ben friss nyári színházi darabként adta elő Shakespeare Vízkeresztjét a szolnoki Damjanich múzeum udvarán Balkay Géza, Szoboszlai Éva, Méhes László, Egri Márta, Egri Kati, Kátay Endre, Zala Márk és a többiek jóvoltából. Az is a Vízkereszt ünnepe volt...
Fotó: Noltész Zoltán
Miután jól kinevettük magunkat a júliusi, 50 forintos belépőjegyes szórakoztató előadáson, s vártunk még negyed évszázadot, 2009-ben, ezúttal télen, újra átesett a tűzkeresztségen a Vízkereszt.
Ám mennyire keserűen élte meg ezt az édes vígságot színész és közönség akkor. A tizenöt évvel ezelőtt bemutatott darab rendezője, Iglódi István a premier előtt két nappal, december 2-án, próba közben összeesett a színpadon. Ám, mielőtt elszállította volna a betegágyon a mentő, Balázs Péter színigazgatónak még mondott instrukciókat a játékot illetően. Másnap hajnalban Iglódi István elhunyt, december 4-én pedig, ahogyan a szórakoztató-iparban annak lenni muszáj – „the show must go on” (a műsor megy tovább) – a bemutató előadást megtartották. Huszárik Kata, Molnár Niki, Barabás Botond, ifj. Jászai László, Harna Péter, Mészáros István, Karczag Ferenc, Horváth Gábor, Gombos Judit, Tóth Tamás, Dósa Matyi, Molnár László és társaik az égi színpadra távozó rendezőért is játszottak, ezért lett az a Vízkereszt a szolnoki teátrum legendája.
Fotó: ÚN Archív
A 2009-es szolnoki darab „Vízkereszt, vagy amit akartok” címmel futott. A mű első modern fordítása
- Radnóti Miklóshoz,
- majd Szabó Lőrinchez köthető.
- Mészöly Dezső magyar szövege 1984-ben készült el, ez volt idehaza a leggyakrabban használt fordítás.
- És 2005-ben megszületett Nádasdy Ádám tolmácsolásában is,
amely már „Vízkereszt, vagy bánom is én” címmel hódít, s amely már kortárs nyelvezettel előadott mű.
Napjaink szolnoki Vízkeresztje azonban nem csupán Nádasdy modern szövegkönyve miatt friss. A színpadi adaptációt – Shakespeare-i nyelvét Vörös Róberttel közösen kitűnően „érthető” dramaturgiával előállító – Kész Orsolya, valamint Vladimír Anton jegyzi, utóbbi a darab rendezője is egyben. A román dirigens a bukaresti Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, aki élen jár a klasszikus, de a kortárs szépirodalom színpadra állításában egyaránt. Szolnokra újszerű megoldást hozott, amelyhez Erős Hanna csupasznak tűnő, ám tért betöltő, tökéletesen érthető díszletezése és korszerű jelmeztára kitűnően párosul. A modernitást tükrözik a jelenetekhez illesztett ismert zenei betétek (Rimóczi Mónika), valamint a hatásos mozdulatművészet, ami pedig a „Halhatatlan” Bodor Johannának köszönhető.
Fotó: Noltész Zoltán
Vízkereszt ünnepe, bolondok napja? Bánom is én!
De mi történik a színpadon? A Vízkereszt tulajdonképpen attól kezdve, hogy Viola és ikertestvére, Sebastian szétsodort hajótöröttként partot érnek Illyriában, az ott élőkkel egyetemben elindítják a tévedések és félreértések újabb Shakespeare-i vígjátékát. A szerelmi szálak szövevénye hálózza be a darabot, amelynek kibogozására természetesen egészen a finisig várni kell. Noha Feste személyében egyetlen (udvari) bolondja van a történetnek, ám a szokványos mese szerint ő a legbölcsebb, míg az épelméjűeknek hittek közül a legtöbben minimum bolondok, ha csak nem őrültek. Mindannyiuknak az epekedő szerelem vette el az eszét.
Az egyéni és társas humorban, jellem- és helyzetkomikumban bővelkedő drámai vígjáték végjátéka happy end: az ikrek és a szerelmesek megtalálják a párjukat, a balgákat és bűnösöket fenékbe billentik, a szolnoki „Globe színház” társulata pedig mosolyogva fogadja a közönség ovációját.
Fotó: Noltész Zoltán
A Szigligeti Vízkeresztjének mosolya és vastapsa nem álszent és ripacs. Inkább megérdemelt. Ez a kifinomultsága miatt nemesedhet legendává. A színpadra állók mindegyike szellemileg és fizikailag is alaposan megdolgozik a sikerért. Az előadás megdöbbentheti a nézőt, hogy a szeme előtt zajlik egy generációváltás. A darabot, ifjonti hevületű, vérbő szerelmek lévén az energikus fiatalok viszik a hátukon. A húzó ötösfogat: Biró Panna Dominika (Viola), Pertics Villő (Olivia), Csákvári Krisztián (Orsino), Polgár Kristóf (Sebastian), és a legérettebb „suhanc”, Dósa Mátyás, aki tizenöt éve Sebastianót játszotta. Beértek. A Vízkereszttel mindannyian megértek. S felértek a szín-„művészi” jelzőig, holott látszólag „csak” felhőtlenül komédiáztak.
Fotó: Noltész Zoltán
S felnőttek, kik alájátszanak a fiatalságnak, és már a 2009-es szolnoki, legendás Iglódi-féle Vízkereszt-változatban is szerepeltek, más-más figurákban: Gombos Judit, Barabás Botond, Mészáros István, Horváth Gábor, Molnár László, Ónodi Gábor, Zelei Gábor, Tárnai Attila, Kinczel József és az említett Dósa Mátyás. Nekik, koruknál fogva már emlékeik is vannak Vízkeresztről. Hajdani fájdalmas. És mostani felszabadult. Úgy mint „vagy amit akartok”, „vagy bánom is én”. Ahogy tetszik… Tetszik!
Fotó: Noltész Zoltán
