2018.11.03. 06:55
A 90 éves, vasdiplomás Terike néni soha nem szégyellt tanulni
Hatvanöt éve végzett védőnőként, így nemrég vette át a Szegedi Egyetemen vasdiplomáját a kenderesi Juhász Teréz Julianna. Terike néninek több száz kenderesi fogadott gyermeke van, akiknek pici koruktól iskolás korukig végigkísérte fejlődését. Az önkormányzattól megkapta példaértékű munkájáért a Kenderesért emlékérmet. A 90 éves idős asszonyt az emberek szeretete élteti, és persze a csipkeverés, a kertészkedés, a csigacsinálás is.
Gyönyörű ez a csipketerítő – mondja elismerően Terike néninek a körzetet átvevő utódja, dr. Almássy Antalné Erika (balra).
Fotó: Daróczi Erzsébet
– 1928-ban Karcagon születtem, a háborús években Juhász nagyapám tanyájára költöztünk, majd onnan Bánhalmára, a Horthy-tanyára, ahol édesapám gépészkovács volt. Itt, a kakati iskolában végeztem el a nyolc osztályt.
– Édesapám kereskedőnek vagy fodrásznak szánt, viszont jött egy lehetőség és megtanulhattam varrni. 1945-ben beköltöztünk Kenderesre, édesapám itt alakított ki magának kovácsműhelyt. Sajnos ő 1947-ben meghalt, két fiútestvéremmel, Istvánnal és Ferenccel félárván maradtunk, édesanyámmal esténként ruhákat varrtunk a helyi varrodának.
– Fontos Géza doktor, településünk orvosa fiatal fiúkat és lányokat képzett ki „egészségőrnek” egy tanfolyamon. Én is bekerültem a képzésbe, első bevetésünk 1949-ben, a tbc felszámolásakor volt, mi végeztük a lakossági szűrést – sorolja Terike néni, aki a csipkeverésbe is csak úgy belecsöppent.
– Matild barátnőm csipkét vert, ő mutatta, hogyan kell. Amikor a varroda megszűnt, Trenka János vert csipkét szállított kenderesi asszonyoktól Hollandiába és Belgiumba. Mivel ismerte édesapámat, szólt, menjek, mutassam meg, hogyan tudom a csipkét verni. Ha megfelelek, ad munkát.
– Két évig csipkéztem, majd amikor 1951-ben megjelent egy hirdetés, hogy a Szegedi Védőnőképzőbe felvétel van, elhatároztam, megpróbálom. Három nagyon kemény felvételi nap után azzal bocsátottak el, hogy a rossz helyesírásom miatt nem biztos, hogy felvesznek.
– Végül felvettek, s már bevallhatom, egész életemben küzdöttem a rossz helyesírásommal – mondja nevetve Terike néni, aki miután leállamvizsgázott, megkapta a szociális védőnői és ápolónői képesítést.
A minisztérium Győrsövényházára helyezte, igen mostoha körülmények közé.
– Volt, hogy a posta épületében kaptunk szobát a vizsgálatokhoz, és postai mérlegen mértem a babákat. A Ratkó-korszakban rengeteg gyermek született, nagyon sok munkám volt. Az anyáknak kötelező volt a védőnői szolgáltatást igénybe venni, mert csak így kaphattak ingyenes babakelengyét és gyermekgondozási pénzt.
– Amikor édesanyám beteg lett, hazakértem magam. 1970-ben Szentes János doktorral a II. körzetben dolgoztam, amihez Kenderes fele, Bánhalma és az egész tanyavilág tartozott. 1978-ig vittem ezt a körzetet.
– Akkoriban évente 60–80 gyerek született, végül csak Bánhalmán is huszonnyolc, ezért később több védőnő is dolgozott velem. 1985-ben vonultam nyugdíjba, de visszahívtak dolgozni 1996-ig.
Fotó: Daróczi Erzsébet
Terike néni soha nem szégyellt tanulni, ötvenévesen szerzett főiskolai diplomát. Rengeteg élménye van „gyermekeiről” is, minden gondozottját sajátjának tartja kicsit.
Ha ma kezdené, akkor is ezt a gyönyörű hivatást választaná, minden szépségével és nehézségével együtt.
Aktív életet él
Terike néni kilencvenévesen is nagyon aktív életet él, gondozza kertjét, virágait, permetezi, metszi a gyümölcsfákat, s százszámra teszi el a befőtteket rokonainak. Kedvenc elfoglaltsága a csipkeverés, most is egy nagy terítőn dolgozik.
– Ajánlani tudom mindenkinek, mert nagyszerűen kikapcsolja az agyat, megnyugtat. És sikerélményt is ad, nemrég tanultam meg egy új mintát – újságolja nagy örömmel.
