Betegebbé teszi az embert, ha vizsgálatról vizsgálatra kell járnia?

Címkék#orvos #Vélemény #kivizsgálás #Jászkunság #betegség

Hogy érzi magát, bácsi? – kérdezte lelkiismeretesen a nyolcvanas éveit is délcegen taposó nagyapámtól az időről időre „véletlenül” felénk tévedő orvos.

Szilvási Zsuzsa

– Rosszul, doktor úr, de csak addig, amíg magát látom… – cseng fülembe ma is az előregyártott, félig tréfás válasz. S valóban, a két háborút is megjárt férfi életében egyszer sem járt orvosi rendelőben.

Alapvetően két véglet létezik. Aki minden aprósággal azonnal orvoshoz rohan, meg az, aki csak akkor megy, ha viszik. Mert mi van, ha valami komolyabb bajra derül fény? Inkább tudni se akar róla.

Úgy véli, az csak betegebbé teszi az embert, ha vizsgálatról vizsgálatra kell járnia. Ugye, mindannyian hallottunk már ilyenfajta érvelést?

Pedig valahol létezik arany középút is, amikor azért komolyan vesszük, ha valami fáj. Mert az orvos segít a gyógyulásban, gyakran olyankor is, amikor még tüneteink sincsenek.

Egy kormányzati terv szerint mostantól a notórius doktorkerülőket is rákényszeríthetik, hogy legalább néha mutassák meg magukat a háziorvosuknak. Hiszen aki nem válaszol a hívó szóra, bizony számolnia kell vele, hogy több járulék fizetésére kényszerülhet.

Vagy nézzük inkább pozitív oldaláról a tervet: kevesebbet fizet, aki törődik az egészségével. Innentől már csak egy lépés, hogy eljussunk a távol-keleti mentalitásig. Ott ugyanis azért kap pénzt az orvos, ha egészséges a betege…