2 órája
Chiovini Ferenc-emlékév: 125 éve született a festőóriás
Százhuszonöt évvel ezelőtt, Besenyszögön született a Munkácsy Mihály-díjas, Érdemes Művész, magyar festőművész, Chiovini Ferenc. Az olasz származású család sarja a művészi ecsetkezelésben találta meg örömét. 2024: Chiovini Ferenc-emlékév.
A Chiovini Ferenc-emlékév már egy évvel ezelőtt, 2023. november 19-én, a szolnoki Szigligeti Színháznak felajánlott Chiovini-mű átadásával kezdődött. Az olajfestmény Pajor Gyurkát, az utolsó szolnoki vándorszínészt ábrázolja. A képet korábban a Munkácsy Mihály-díjas, érdemes művész lánya, a 2023. május 22-én elhunyt Chiovini Márta hegedűművész, magántanár, a Magyar Állami Operaház koncertmestere ajánlotta fel a Tisza-parti teátrumnak. Az alkotást Chiovini Ferenc dédunokája, dr. Hatvani István Gábor adta át Barabás Botond színigazgatónak, Verebes György, a Szolnoki Művésztelep művészeti vezetőjének társaságában.
A Chiovini Ferenc-emlékév tavaly kezdődött és jövőre is tart
Elsőként szülőhelye, a Besenyőszögből Besenyszöggé, faluból várossá rangosodott település csatlakozott a jubileumi esztendőhöz.
- A besenyszögi Vehiculum-Házban rendezek be Chiovini Ferenc Emlékszobát és dokumentációs tárlatot, amely időpont-egyeztetést követően bármikor látogatható.
- A „Chiovini 125” facebook-oldalt 2024. január 6-án nyitották meg, ahol számos, a jeles festőre vonatkozó információ található, vagy kérhető.
- Chiovini Ferenc szakrális műveinek tervei keretet és paszpartut kapnak.
- Fotópályázat fotósok számára a Chiovini-templomfreskókról, főoltárképekről: Szent Kereszt Felmagasztalása Templom (Jászszentandrás); Újvárosi Temető Szentlélek Templom (Szolnok); Szent Kereszt Felmagasztalása Templom (Cegléd); Szent András Templom (Békésszentandrás); Keresztelő Szent János születése-templom (Besenyszög).
- A szolnoki Damjanich János Múzeumban Chiovini 1938-as „Szent István térítő útja” című freskóterve AI-rekonstrukciójának leleplezése.
- Chiovini-kiállítás a Ceglédi Galériában, a tárlat november 23-ig tekinthető meg.
- Tárlatmegnyitók: Besenyszög (ősz); Szolnok (nov. 28.); Jászberény (dec.); Tiszafüred (2025. jún. 21.); Budapest (2025. ősz).
Chiovini Ferenc 1899. november 16-án az akkor még Besenyőszögnek nevezett Besenyszögön született. Családja, a vezetéknevét meghagyva régen magyarrá lett, de büszkén hirdették olasz származásukat. Felmenői közül többen művészi pályát folytattak. A festő nagyapja, Chiovini (Egri) Antal Egerben volt hadbíró százados, valamint 1848-as forradalmár, és aki az osztrák megtorlás elől, családjával, Egerből az Alföldre, Besenyőszögre menekült.
Chiovini Ferencet Besenyőszögön érik első vizuális élményei: a szikes legelőkön az izzó nyári napon tikkadtan pihenő gulya, az esőtlen nyarakon könnyen kipattanó tüzek, Zagyva-part, melyeket örömmel örökített meg már kamaszkorában is. Családja 1914-ben átköltözött Tiszapüspökibe, de a fiú Szolnokon, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett.
A katonaérett Chiovini 1917 májusában az olasz frontra került, vázlatfüzetében megrajzolta a katonaélet mindennapjait. A Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán 1924-től olyan neves tanárai voltak, mint Balló Ede, vagy Rudnay Gyula. Nyaranta Vágó Pál − főiskolások részére szervezett − művésztelepén dolgozott Jászapátiban. Szülőfalujában 1925-ben tűz pusztított, melyet festményen ábrázolt, s ezen munkájával 1926-tól tagságot, majd 1936 törzstagságot nyert a Szolnoki Művésztelepre.
Haláláig joggal nevezhető Chiovini Ferenc a szolnoki művészek korelnökének, mert a telep létrejötte, 1902 óta folyamatosan ötven esztendőt nem töltött el senki ebben a közösségben. A hosszú életűek közül Vidovszky Béla, Zádor István néhány évtized után, pályájuk végén már távol maradtak Szolnoktól. Fényes Adolf volt a leghűségesebb: negyvenhárom éven át tartozott a művésztelephez, de ő is inkább csak mint szezonlakó, főként a nyári hónapokban.
A templomfreskó-művészetet Rómában sajátította el
Chiovini Ferenc viszont itt telepedett le. Egész élete, művészete a Tisza-parti városhoz és környékéhez kötődik. Igaz ugyan, hogy sikerei országos, sőt nemzetközi kiterjedésűek, tekintélye a magyar művelődéstörténetben sem mondható e vidékre korlátozottnak. Festészetét mégis mindenek előtt az alföldi jelleg határozta meg.
Az 1930-as években olajfesték helyett temperát használt alkotásaihoz. 1935–36-ban a Római Magyar Akadémia (Accademia d’Ungheria) végzett tanulmányokat mint ösztöndíjas; az itt készült műveit III. Viktor Emánuel olasz király is megtekintette. Ferruccio Ferrazzi mestertől freskófestést is tanul a Római Királyi Szépművészeti Akadémia freskófestészeti tanfolyamán, aki elismerően nyilatkozott róla.
Az 1935-36-os években a Római Magyar Akadémián végzett tanulmányokat mint ösztöndíjas, s az itt készült műveit III. Viktor Emánuel olasz király is megtekintette. Ferruccio Ferrazzi mestertől freskófestést is tanult a Római Királyi Szépművészeti Akadémia freskófestészeti tanfolyamán, aki elismerően nyilatkozott róla. Ezeket a tanulmányait használta fel a magyar templomfreskó-festészetéhez.
A második világháború viharai alatt elhagyni kényszerült Szolnokot és 1944-ben Tiszapüspökiből költözött vissza a kifosztott művésztelepre. Egészen élete végéig járt Besenyszög és Szolnok határába, ahol farostlemezre készítette el impresszióit, melyekből töltekezett a műtermében festett nagyméretű képek készítéséhez. Ebben az időszakban stílusa letisztult, gyakran monumentálissá vált. A Szolnoki Művésztelep egyik meghatározó alkotója az Aba-Novák Vilmossal közösen, 1933-ban készített jászszentandrási freskókkal vált nemzetközileg is elismert művésszé. Alkotótársával együtt azonban a kor hivatalos műkritikusai a sárba alázták az egyházi vonatkozású művei miatt.
„...Az unokáim emberi számítások szerint a 2024-et megélik. Nagyapám született 1824-ben. Ha jobbra nyúlok és balra nyúlok, 200 évet össze tudok fogni, ami a magyar történelemnek az egyötöde…”. Mindezt 1974-ben az akkor 75 esztendős Chiovini Ferenc, a Szolnoki Művésztelep festőművésze festőművész nyilatkozta egy róla készült portréban. Végül sem lánya, Chiovini Márta († 2023), sem az említett unokái, dr. Aszódi Gábor († 1989) és dr. Hatvani Istvánné Aszódi Mária († 2003) nem élték meg az idei esztendőt. A család a 2024-es esztendőt Chiovini Ferenc-emlékévvé nyilvánította.
A november 16-án 125 évvel ezelőtt született Chiovini Ferenc 1981. december 9-én hunyt el, sírja a szolnoki Kőrösi úti temetőben van.