Tiszasüly, ahol az utak együtt kanyarognak a hullámzó Tiszával - galériával

Nem is gondolnánk, mennyit számít a ruha meg a smink. Vegyünk pár szalmabálát, henger alakúakat! Pakoljuk őket egymásra, pont úgy ahogy a képeken! Teljesen egyformák. De adjunk rájuk ruhákat! A mellényes lesz a férfi, a kötényes a nő. A bálavégekből arcokat csinálunk, szemek, szemöldök, alulra két holdkaréj, az egyik piros, a másik fekete. Az egyik női száj, a másik férfibajusz. És máris ott állnak, az asszony és a férfi, nézik a tájat, az embereket, az arra járók pedig őket. S mind a sülyi vidéket.

A Tiszát, a templomot a gát tövében, az Isten hoztát a faluszélen, a vezetékeken gyülekező fecskéket (hogyan is írta Utassy József?, „Villanydrót-kotta-hangok / a fecskék, vadgalambok. // Dúdolod őket halkan, / Suhanc vagy. Halhatatlan.”), a tájházat, falán egy ismerős népművelőt ábrázoló domborművel, s a kanyargó utakat, amelyek együtt hullámoznak a tájjal, s a kövesúton a felezővonalakat, amelyeket pöttyé kicsinyít a perspektíva, a felezővonalakat, amelyeket egybemos a távolság.