2024.04.19. 14:30
Vezseny: a község, amely ezer szállal kötődik a Tiszához
A fotós a környezetet olvassa: tájakat, településeket, tárgyakat, épületeket, formákat, jelenségeket, arcokat, alakokat, mozdulatokat. Az újságíró is. Az egyik fényképezőgéppel dolgozik, a másik klaviatúrával. Az eredmény: ezúttal Vezsenyen barangolhatnak olvasóink.
Nyolc-tíz éves lehettem, amikor megtanultam olvasni a rovásírást. Nem csoda, ha tudom, mi szerepel az „Isten hozta”-táblán a Vezseny felirat mellett. Persze nem azért tudom, mert valamikor ismertem a rovásjeleket, hisz az a gyerekkori emlék rég megkopott, konkrétan: egyetlen betűt nem tudnék beazonosítani, de hát mi más szerepelhetne ott, mint a településnév.
A községek úgy különböznek és hasonlítanak, akár az emberek. Az egyik aprócska hasonlóság, hogy a települések szélén egy táblán ott szerepel mindenütt (vagy csak majdnem mindenütt?) a községnév rovásírással is, amiről mindenki sejti, mit jelenthet, de kibetűzni szinte senki sem tudná. Vagy majdnem senki. Erről jut eszembe, hogy pár éve összehozott a sors valakivel, aki azzal dicsekedett, hogy Gárdonyi regényét, az Egri csillagokat kiadták rovásírással. Nyilván mindent meg lehet magyarázni jó szándékkal és üzleti érdekek alapján is, ám azért megdöbbentem, hogy amikor már latin betűkkel sem olvassa szinte senki ezt az egyébként remek ifjúsági könyvet, mekkora haszon lehet a rovásírással nehezített változat forgalmazása.
De vissza a képekhez, a vezsenyi fából faragott táblához (mondjuk, nagyon el sem távolodtunk tőle), ott van rajta a címer egyik része is. A három hal (a gólya nem fért rá) a vízre utal, a Tiszára, ami tágasan öleli körbe a települést, s egyúttal az arculatát, a történelmét is meghatározta. Adódott a vízi életmód, az ártéri gazdálkodás, a halászat, később meg a horgászat. Azt gondolom (persze tévedhetek), hogy azon a lenyűgöző fényviszonyokat (ragyogást) megörökítő zöld-ezüst-kék fotón is horgászni készül a csónakok előtt álló alak, akinek csak a sziluettjét látjuk.
Vezseny
Fotók: Mészáros JánosÉs akkor, így majdnem a végén ennek a Kép-Írás-sorozatnak, hadd lelkesedjek még egyszer Mészáros János kollégám kiváló képeiért, amelyek formákkal, színekkel, fénnyel és árnyékkal mutatnak meg egy-egy települést (utcákat, fasorokat, embereket, emlékműveket, vagy akár itt a kiállított halászati kellékeket, például a haltartó budárt, amelynek nem tudnám a nevét, ha nem nagyítom ki a felvételt a komputer képernyőjén), szóval hogy ezek a fotók gyönyörűen mutatják be a településeket, már amennyi azokból 6-8-10 képbe belefér. A különbözőségeket és a hasonlóságokat.
KépÍrás
- Móricz Zsigmondtól Serfőző Simonig: múltról és jövőről is beszélnek a zagyvarékasi képek – galériával
- Újszász: a város, melyet a kastélyai tettek igazán ismertté – galériával
- Ilyen ma a Finták és a Kordák városa: barangoljon velünk Túrkevén! – galériával
- Törökszentmiklós: a város, melynek piacterére egy novellában is ráismerhetünk
- Tószeg: a kistelepülés, ahol a templomok tornyai emléket állítanak a múló időnek - galériával