Értékké tette a népzenét a jubiláló tiszafüredi együttes

Pár hónap múlva ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját a Szőke Tisza Népzenei Együttes. Az 1974. március 18-án megalakult együttes már sok elismerést begyűjtött kiemelkedő munkájáért. A tagok célja, hogy hozzájáruljanak a térség és az ország kulturális életének fellendítéséhez, valamint megőrizzék és továbbadják a népzenei hagyományokat

 – Ének-zene szakos tanárként végeztem Egerben, az akkori főiskolán. Ezt követően elvégezem a nagykarképzőt – emlékezett vissza Erőss Lászlóné, a Szőke Tisza Népzenei Együttes vezetője.

– Nagyapám, aki rendkívül széles látókörű ember volt, arra biztatott, hogy szervezzek népdalkört a térségben. Az 1970-es nagy árvíz idején még Porosz­lón laktunk a férjemmel, így ott kezdődött a népdalkörök szervezése. Később a tiszafüredi Kiss Pál Általános Iskolában kaptam helyet, így itt is kezdtünk el építkezni. Akko­riban a településen két téesz létezett, Koczur Sámuel és Oláh Lajos vezetésével. A téeszelnökök és a járási hivatal odaadó szervezésének köszönhetően 1974. március 18-án létrejött a Hámán Kató Népdalkör, amely az 1990-es évektől Szőke Tisza Népzenei Együttesként működik. Bár a népdalkör jóval március 18-a előtt alakult, mi mégis ehhez a dátumhoz kötjük a hivatalos évfordulót.

Egy évvel később aztán a legmagasabb szakmai díjat tanúsító oklevelet, az Arany Páva díjat vehették át, továbbá 2009-ben Tiszafüred Város Önkormányzata Tiszafüredért kitüntető díjjal jutalmazta az együttest a város művészeti hagyományait színesítő, kibővítő, népszerűsítő tevékenységéért, példamutató közösségszervező szerepéért, valamint az együttes fennállásának 35. évfordulója alkalmából.

– Jómagam sosem az elismeréseket tartottam fontosnak, hanem a fellépésekhez vezető utat – mesélte a régmúltbeli eseményeket a vezető.

– Amikor megismerkedünk egy népdallal, elemezzük, megtanuljuk, és átbeszéljük a tanulságait, ami számomra felbecsülhetetlen. Emlékszem, valamikor a Budapesti Történeti Múzeumban léptünk fel. Nehéz így elmesélni, azonban az a miliő, amibe ott belecsöppentünk, motivált és arra biztatott bennünket, hogy szépet és jót kell alkotnunk. Emellett jártunk néhányszor a 80-as években Erdélyben, ahol egyszer Farkaslakán Tamási Áron sírhelyén egy komplett műsort adtunk elő, illetve többször is együtt énekeltünk Tiszafüred népdalköreivel. Volt olyan idő, amikor összesen 13 helyi népdalkörrel közösen vártuk az ünnepeket a főtéren. Emlékszem, az együttes megalakulásakor az 1970-es években hétfőnként nem volt adás a tévében, így mindenki népdalkörre járt. 

– A brigádoknak kötelező volt valamilyen kulturális eseményen megjelenni. Létezett egy úgynevezett „brigádkönyv”, amely igazolta, hogy az érintett milyen időközönként járt rendezvényekre. Mára persze a társadalom is sokat változott. Több a lehetőség, de mégsem elég. A rendszerváltozás után már nem volt annyira fontos a közösségi kultúra, inkább az egyénire helyeződött a hangsúly, amely nem a népdal sajátossága – mondta Erőss Lászlóné.

A Szőke Tisza Népzenei Együttes fellepéseivel fontos üzenetet is közvetít.

– A népdalban minden fellelhető, ami az emberi élethez szükséges – emelte ki a vezető. – Az emberi szokások, élethelyzetek, valamint az emberi érzések a dalok alappilléreit jelentik. Évente többször is meglátogatjuk a helyi óvodásokat, akik nagy érdeklődéssel és lelkesedéssel várnak bennünket. Alapelvnek tartom, hogy a különböző korosztályok együtt énekeljenek és szerepeljenek, mert kifejezetten hatnak egymásra – összegezte az együttes vezetője.

A podcast megtalálható a Szoljon.hu Youtube- és Spotify-csatornáján is.