Már Odinnal, a fiatal vakvezető labradorral járja Szolnok utcáit Erika

Erikának múlt év nyarán kellett megválnia Jamaal nevű vakvezető kutyájától. A hű ebet hat és fél éves korában egy mozgásszervi betegség, a könyökdiszplázia küldte nyugdíjba, és visszakerült kölyökkori nevelő gazdájához.

– Nagyon rossz volt az elválás, gondolkoztam is, akarok-e még egyáltalán kutyát – mesélte Erika. – Bottal közlekedtem, de szeptemberre már úgy éreztem, nem megy ez nekem kutya nélkül. Be is adtam az igénylést, január közepe felé szóltak, hogy lenne egy vizsga előtt álló kutya.

– Ő volt Odin, a fekete labrador. Őt már ismertem, tavaly találkoztam vele Csepelen, akkor még zajlott a kiképzése. Már ott nagyon rokonszenveztünk egymással. Mondtam is, ha mégis kutya mellett döntök, akkor őt szeretném. Közben Odin kikerült egy illetőhöz, de egészségügyi okok miatt nem tudtak közlekedésbiztonsági vizsgát tenni, így végül csak megkaphattam.

– Január közepén hozta le először a kiképző, hogy megfigyelje, hogyan viszonyul hozzám. Jött utánam, szaglászott, nézte, mit csinálok. Egy hét múlva mentem Csepelre pár napos összeszoktatásra, utána hazahozhattam Szolnokra.

Persze, nem ment minden egyik pillanatról a másikra, nekik is le kellett vizsgázniuk. A kiképző hetente jött és segítette a felkészülést. Március végén le is tették a vizsgát.

– A magas akadályok neki is okoztak problémát, ahogy a többi kutyánál is lenni szokott. Megesett, hogy belógó ágnak nekivezetett. Fölfelé nem figyelt, nekem meg pont fejmagasságban volt a gally. Ilyenkor leszidjuk, és meg kell mutatni, mi az, amit rosszul csinált, az útszakaszt pedig megismételni – mesélte Erika a gyakorlási időben történteket.

– De ilyesmi akkor is megesik, ha ember vezet, nekimentem már így is táblának. Amúgy nagyon ügyes, jól közlekedik, átkalauzol az úttesten, jelzi az akadályokat. Persze, nekem is oda kell figyelnem. Az ember, főleg reggelente, amikor siet, hajlamos átsiklani azon, ha valamit nem pontosan jelez. Ezt pedig nem szabad hagyni, mert később másra sem fog úgy figyelni, és akkor már sokkal nehezebb újra visszaszoktatni rá. Odinnak például szokása, hogy helyenként nem pont a zebrával szembe áll be, hanem kicsit mellé vezet. Pedig nem így tanulta – mutatott rá.

Odin még kétéves, fiatal, bohókás kutya. Rajong a labdákért, játéknak tartja, ha Erika ruhaujját húzogatja. És annak ellenére, hogy nem aprócska, a maga 26 kilójával szeret a fotelben, gazdija ölében összegömbölyödni, mintha még mindig kölyök volna. És persze, élvezi a rohangálást.

– Egy négyemeletes ház harmadik emeletén lakom, a lépcsőház bejáratánál el szoktam engedni. Eleinte akkora lendülettel rohant fel a lépcsőn, hogy csúszott tovább a padlón, aztán nekiütközött fejjel a szomszéd ajtajának, hogy csak úgy döngött. Később rájött, hogy nem árt lassítani – idézte fel a fiatal nő.

A közlekedés során most is van, ami kihívást jelent. Nem is az akadályok, sokkal inkább az emberek.

– A labrador barátságos fajta, és az emberek előszeretettel hívogatják. Odint minden érdekli, és még meg kell tanulnia, hogy ilyenkor egyáltalán ne reagáljon. Úgy kell rájuk szólnom, hogy ne piszkálják, ne nyúljanak hozzá. Az emberekkel pedig nehéz megértetni, hogy a vakvezető kutya ilyenkor dolgozik, ne szólongassák, ne piszkálják. Ha meg rászólok valakire, megsértődik vagy felháborodik – mutatott rá Erika.

– Az is rossz ám, ha valaki úgy akar segíteni, hogy a kutyát tartó kezemet, vagy magát a hámot, a kutyát rángatja. Ahogy a jutalomfalat dicséret, úgy a rántás büntetés, jelzés a kutyának, hogy valamit rosszul csinált. Így rossz élményt okoznak a kutyának, de erről nehéz leszoktatni az embereket.

Bevadult eb zavarta meg a vizsgát

A közlekedésbiztonsági vizsgán parancsszavaknak való engedelmességből és egy minimum negyvenperces útvonal bejárásáról kellett számot adnia a párosnak. Erika persze nagyon izgult, de végül kiválóan teljesítettek. Pedig akadt zavaró tényező is. Az autóbusz-állomással szemben kutyás hajléktalan dekkolt az utcán, német juhásza pedig bevadult a labrador közeledtére. Majd kitépte a láncot gazdája kezéből. Odin persze ideges lett, főleg, visszafelé, ennek ellenére nem hátrált meg, elvezette társát a kijelölt célhoz.