Jó reggelt!

Tizennyolc évesen még éjjeli bagoly voltam, ami huszonkét-huszonhárom éves koromig kitartott. Nem számított, hogy hajnali négykor értünk haza, reggel mégis ott ültünk az első órán, és nem szenvedtünk. 

A következő fázisban, ami már csak egy-két évig tartott, jobban megviseltek a késői fennmaradások. Éjfél körül már vonzott az ágy, a bulizások után pedig kellett egy fél nap a regenerálódására. Közel a harminchoz pedig már tetszik az este tíz órai alvás gondolata. Egy-egy sorozat, film vagy összejövetel fenntart, de akkor a másnap megy a kukába. Szerencse, hogy ezzel nem vagyok egyedül, nem kell bánkódnom emiatt, de az rosszul érint, hogy egyszer elaludtam a moziban... (cze)