Megfogyatkozva

Öt évvel ezelőtt arról beszélgettünk Kőröstetétlen akkori polgármesterével, hogyha a közfoglalkoztatottak száma a faluban nyolc alá esik, akkor már nagyon nehéz lesz ellátni a község rendbetételéhez szükséges alapvető feladatokat. Ez a létszám azóta tovább csökkent, és ugyanez a tendencia jellemzi a jászkunsági településeket is. E téma kapcsán a vidéket járva gyakran hallom azt a községvezetőktől, hogy „az egyik szemük sír, a másik nevet”. Hiszen egyfelől rendkívül komoly kihívást jelent az önkormányzatoknak pótolni a munkáskezeket, másfelől viszont a közmunkásként dolgozók jó része ki tud lépni az elsődleges munkaerőpiacra. 

Sokak szerint a közfoglalkoztatás már elérte a célját, és aki keresett, az talált is magának megfelelő állást. Mindez persze nem változtat azon a tényen, hogy a településeknek valahogy be kell tölteniük a kieső közmunkások miatt keletkezett űrt. A területrendezés, a helyi termékek előállítása, az idősgondozásban való közreműködés olyan feladatok, amelyeket velük vagy nélkülük, de el kell végezni. 

Tiszatenyőn szintén gondokat okoz a csökkenő létszám, a tizenöt közmunkásból mindössze hárman vannak férfiak. Az itteni állapot azért is kirívó, mivel néhány éve még mintatelepülésként jegyezték a falut, ám mára szinte csak a falurendezési feladatokra elegendő a munkáskéz. 

Hamarosan alig marad közmunkás a Jászkunságban, és nem tudni, hogy mi jelenthet megoldást a pótlásukra. Az azonban mindenképpen örömteli, hogy sokan közülük egy jövedelmezőbb állás miatt kerültek ki a rendszerből, lényegesen jobb megélhetési feltételeket biztosítva ezzel maguknak és családjuknak.