A sebesség

Sokakat rabul ejtett már a száguldás élvezete. Jó esetben az ilyen célra kijelölt pályákon hódol efféle szenvedélyének az autós, vagy felül mondjuk egy hullámvasútra, ahol még a szembeszél is fokozza a sebesség érzetét. Vannak azonban, akik a közutakon taposnak meggondolatlanul a gázpedálra, aminek a híradókból ismerhetjük a következményeit. 

Némelyeknek viszont ez is kevés: ők versenypályának nézik az utakat. S nem ám csak elhagyatott külterületeken, hanem akár a belvárosban is.

A probléma pedig korántsem új keletű. Emlékszem, amikor tizenévvel ezelőtt egy akkor még csendes, forgalommentes utca társasházába költöztünk, esténként, hajnalonként nem egyszer riadtunk fel éktelen fékcsikorgással kísért motorberregésre. Bizony, kedvelt terepe volt ez az utca (is) a gyorsulási verseny kedvelőinek. Az erkélyről akár nézhettük is e produkciókat, melyek persze sosem tartottak sokáig, a versengés hevétől fűtött autósok pár menet után mindig gyorsan felszívódtak. Később megnövekedett a forgalom, így a tiltott száguldozás hívei számukra kedvezőbb terepre kényszerültek. De azért ne legyenek illúzióink: még ma is kifoghatunk Szolnok belvárosában egy-egy futamot.

 A Szántó vagy az Ispán körút még ma is „népszerű”, de akár az Adyn, a Tallinn városrészben, vagy akár a Várkonyi térnél lévő Zagyva-hídon is elkaphatunk egy-egy versenyt. 

Az autósok pedig találékonyak. A körforgalmak például remek terepet nyújtanak egy kis éjszakai drifteléshez…