Artistaélet

Még kisiskolás voltam, amikor egy budapesti kirándulás keretében egy cirkuszi előadást is beiktattunk a programjaink közé. Azóta harminc év telt el, mégis felejthetetlen maradt számomra a produkció magával ragadó hangulata. A jellegzetes fényeffektek, a különféle egzotikus állatok és a fizika törvényeivel dacoló artisták olyasvalamit varázsoltak a porondra, melyre örökké emlékezni fogok. Akkoriban el sem tudtam képzelni, hogy egy-egy mutatvány mögött hány elrontott gyakorlat, hány újrakezdés és mekkora kitartás húzódik meg. 

A színpadra vitt, pazar látványvilág hátterében ugyanis ott rejlik a kemény, egész embert kívánó munka, melyből a nézők szinte semmit sem látnak. 

Nemrég Szolnokon is lebilincselő előadást tekinthetett meg a közönség, a show-t azonban félbeszakította egy baleset. Mint ismert, a Magyar Nemzeti Cirkusz brazil motorosa járt szerencsétlenül, aki egy óriásgömbből repült ki. A fiatal hölgy a kórházi ellátást követően már visszatért a társulathoz, időközben pedig sokunk szorított a mielőbbi felépüléséért. 

A közösségi oldalakon az elmúlt két hétben biztató üzenetek egész sora jelent meg. Voltak, akik Szolnokról és Szentesről, míg mások Nyíregyházáról és Debrecenből küldtek jókívánságokat neki. Másokkal egyetemben én is együttérzek a rajongókkal. Elképzeltem, milyen érzés lehet valakinek a hazájától távol, egy idegen országban balesetet szenvedni. 

És habár az artistaélet velejárói a kisebb-nagyobb balesetek, nem hiszem, hogy a szerencsétlenségekhez hozzá lehet szokni. 
Reménykedem, hogy Alice gyorsan felépül, és produkcióival újra tömegeket kápráztat el a porondon. 

Reménykedem, hogy Alice gyorsan felépül!