Archivált

Az elmúlt hetekben izgalmas sorozatot indított a vármegyei levéltár, az intézmény helytörténeti posztok és videók segítségével népszerűsíti Szolnokot. Az online térben böngészhető epizódok és írások sokakkal egyetemben engem is megihlettek, így arra vállalkoztam, hogy a gazdag képanyagokon keresztül ismerkedjek a város múltjának szeleteivel. 

A levéltárban járva számos érdekességet tudhattam meg a digitális formában közölt dokumentumokról. Néhány pillanatig a kezemben tarthattam azt a levelet, amelyben egy őrnagy számolt be az 1849. március 5-i szolnoki csata főbb eseményeiről. Ez a nagy méretű, Tiszaföldváron íródott levél a híres ütközet egy páratlanul értékes és eddig alig ismert forrása. 

Úgy hiszem, sokat jelentenek a közkinccsé tett történetek, amelyek által bárki betekinthet szülőföldjének elfeledett momentumaiba. A megfakult iratok, évszázados levelek sokkal többre hivatottak, minthogy raktárak sötétjében pihenjenek. Ha átböngésszük a bennük lévő információkat és összerakjuk azokat, akkor mozaikként állnak össze a legizgalmasabb történetek. 

Felsejlik egy-egy neves szolnoki család múltja, életre kelnek előttünk az 1848/49-es forradalom és szabadságharc térségi eseményei, sőt, saját városrészünk múltjáról is megannyi érdekességet tudhatunk meg. 

A ma levéltárosának felelőssége nagyobb, mint korábban. Hiszen már nem elég csupán őrizniük régmúlt korok „papírkincseit”, hanem mindenki számára közérthetővé kell tenniük a bennük foglalt részleteket. Azt gondolom, a posztokba foglalt várostörténettel ez sikerülhet is. 

Sokat jelentenek a közkinccsé tett történetek.