Madárváró

Bár hűvösek még az éjszakák, tagadhatatlanul itt a tavasz. Virágot bontogatnak a gyümölcsfák, sárgállanak már kertekben és városon is a háztömbök előtt a nárciszok. És hajnalonta egyre hangosabban hallatják hangjukat a madarak is. 

Sok szárnyas remekül elvan a városokban, fészket raknak, költenek a parkok fáin, lakóépületek zugaiban, nem zavartatva magukat a jövés-menéstől. 
Ugyanakkor sok madár korántsem ennyire „emberbarát”, és csak a természetes környezetében érzi jól magát. Már ha ki nem szorul onnan is. 

Köztudott, hogy számos madárfaj állománya az utóbbi időkben igencsak megfogyatkozott, pedig fontos szerepet töltenek be az élővilágban. De hiányukat mi is megérezzük. Gondoljunk csak például arra, hogy táplálkozásuk során milyen tetemes mennyiségű, emberi szemmel kártevőnek számító rovart képesek elpusztítani. Nem mindegy tehát, tudnak-e zavartalanul költeni, fiókát nevelni tollas kis barátaink. 

Természetvédők, madárbarátok ezért mesterséges odúkat helyeznek ki, gyakran célzottan is, egy-egy faj által kedvelt területekre fókuszálva. Tevékenységüknek meg is van az eredménye. A kis szárnyasok az így felkínált költőhelyeket épp olyan lelkesen veszik birtokba, mint az élő fákon találtakat.

Talán még szívesebben is, hiszen a készen kapott költőhelyek alakítgatására nem kell pluszenergiát áldozniuk. 

Persze a telente magára hagyott műodúk is elpiszkolódnak, a tojások alá készített bélés maradványaitól is meg kell szabadulni. Dicséretes, hogy ezt a feladatot a madárbarátok magukra vállalják. Akciójuk nyomán tiszta, előkészített odúk fogadják a költeni vágyó kis szárnyasokat.