Szeretünk év végén fogadkozni

Legtöbb fogadalom a fogyással, dohányzásról való leszokással, sportolással, életmódváltással vagy takarékossággal kapcsolatos. Ki ne hallott volna környezetében olyat, hogy a nagy szilveszteri kicsapongás után az illető megfogadja, többet egy kortyot sem iszik. És hányan tesznek ilyentájt hasonlóan elhamarkodott kijelentést, melyen utólag maga a delikvens is csak nevet!

De nincs mit szépíteni, a fogadalmaknak csak töredékét sikerül betartani. Legtöbbjük néhány héten belül egyszerűen feledésbe merül. Gyakran a fogadalom poénból, szokások követéséből, hirtelen fellángolásból születik, így nem csoda, hogy szinte lehetetlen betartani. A komoly fogadalom átgondoltságot, tervezést, és nem utolsós sorban valódi elszántságot igényel. Számolni kell vele, hogy a berögzött szokások megváltoztatása nem egyszerű folyamat, ami kényelmetlenséggel, gyakran kínlódással jár. Még így is fennáll a veszély, hogy az első kis megingást, visszaesést rögtön kudarcként éli meg az ember és felmenti magát a további küzdelmek terhe alól.

Persze mindennek megvan az előnye is: jövőre újra elővehetjük és leporolhatjuk ugyanezen a fogadalmakat, az új elképzelések kiagyalásának terhétől mentesen folytathatjuk a szertartást.
Mindezek fényében (bár az ember csak számba veszi következő évi terveit) jómagam ódzkodom a nagy év végi fogadkozásoktól. És példaként állítom magam elé egyik barátom minden szilveszter alkalmával hangoztatott mondását: „Megfogadom, hogy nem fogadok meg semmit. De azt maradéktalanul betartom!".