Egyre több a lelki beteg gyermek

 A díjat a kisváros kiemelkedően jelentős közéleti munkájának, példamutató emberi magatartásának, Jászkisér jó hírnevének öregbítéséért végzett áldozatos munkájának elismeréseként kapta.

– Tulajdonképpen édesapám volt jászkiséri, akiből a magyar vízügy egyik kiemelkedő személyisége lett. Szolnok és Jászkisér egyaránt büszke rá. Érdekes, hogy ő viszont Szolnoktól kapta meg a Pro Urbe Díjat – kezdte beszélgetésünket dr. Nemes András. Bár nem ott születtem rengeteget foglalkozom a Jászság történetével. Több írásom, könyvem jelent meg e témakörben. Megalakulása óta a Jászkisériek Baráti Egyesületének elnöke vagyok. Tevékenységünk elismeréseként most augusztus l5-én vehettük át Jász Nagykun Szolnok Megye közművelődési díját.

– Ön nemcsak közéleti tevékenységével, de az orvoslás terén is elismertséget szerzett. Munkáját illetően, milyen tendenciát figyel meg a gyermeki idegproblémák gyógyítása során?

– A magyar társadalom legnagyobb gondja, hogy nagyon kevés gyermek születik de ezzel arányosan az idegrendszeri és lelki problémák száma nem csökkent. Meggyőződésem, hogy ennek a súlyos helyzetnek egyik kulcskérdése a gyermekek korszerű idegelme ellátása. Természetesen tudjuk azt is, hogy az orvosi, lélektani, szociológiai, pedagógiai teendők kevés helyen fonódnak úgy össze, mint gyermekkorban, így a neurológiai, a pszichiátriai és lélektani tünetképződés és a teendők is gyakrabban keverednek, mint felnőttkorban. Tudjuk, milyen sok a gyermekét veszélyeztető alkoholista, narkomán, deviáns életet élő szülő és ismert a válások magas száma is. Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy a mostani veszélyeztetettből később maga is veszélyeztető lehet. A társadalmi és a szociális fejlődés konfliktusaival, a zavart személyiségfejlődésű gyermekekkel éppúgy találkozom, mint az organikus un. szervi jellegű bénulásokkal, daganatokkal vagy balesetek okozta agyi károsodásokkal. Szerencsére kórházunkban jó diagnosztikai lehetőségek állnak rendelkezésre, osztályukon lelkiismeretes, tapasztalt nővérekkel és orvosokkal dolgozom együtt.

– Hogyan lehet megelőzni ezeket a betegségeket?

– Társadalmi síkon ha prioritásokat keresünk, akkor első helyre kell tennünk a jövedelem különbségek csökkentését, a szociális leszakadás felszámolását. Ami rajtunk múlik: az otthon, a családi tűzhely melege, a pozitív szülői példamutatás nagyon hiányzik. Az is gond, hogy a gyermekek nem olvasnak. Pedig, akik ezt megteszik, sokkal befogadóbbak lesznek később, és könnyebben menne a tanulás is. A szülőknek még többet kellene játszani a gyermekeikkel és, ami a legfontosabb naponta legalább egyszer a vacsorához le kellene ülni mindenkinek, rádiót, tv-t kikapcsolni és beszélgetni. Talán, akkor nem lenne annyi lelki sérült gyermek és kiegyensúlyozottabb felnőtté válhatnának.

– Mi a véleménye a hálapénzről és az orvosok külföldi munkavállalásáról?

– A hálapénz demoralizálja a gyógyítást. 2000 és 2006 között a Magyar Orvosi Kamara országos Érdekvédelmi Bizottságának tagja voltam, amikor elkészült az orvosok életpálya modellje. Figyelembe véve az ország gazdasági helyzetét, szerettük volna, ha fokozatosan, évről-évre emelik az egészségügyi dolgozók bérét: ha lassan is de közelítve az uniós bérekhez. A 2002-es kormányváltás után sajnos ez nem történt meg. Pedig a hálapénzt csak így lehet megszüntetni. Erre a megoldásra irányuló törekvést látok a legutóbbi fizetésemelések során. A másik kérdést illetően meggyőződésem, hogy nem az a probléma, ha egy orvos elmegy külföldre, mert ott is tapasztalatokat szerezhet. Az országnak, az a veszteség, ha nem jön vissza. Egyébként a magyar egészségügyi oktatás világszínvonalú. Sokan jönnek Magyarországra tanulni Norvégiából, a világ leggazdagabb országából. Ez pedig nagy szó.