Botrány: csak akkor akarták visszavenni, ha gyomorgyűrűt kap

– Jó helyen dolgoztam, humánus, megbízható társaságnál. Legalábbis jó darabig így gondoltam – meséli Karcsi, aki területi képviselőként járta az országot. Karcsi remek szakembernek számít, partnerei szeretik, cége is megbecsülte, hiszen folyamatosan hozta a „profitot”. Sokszor még lázasan is autóba ült, hogy munkahelyének megfeleljen.

– Év elején komolyan megbetegedtem. Elkezdtem vizesedni, súlyom rohamosan gyarapodott, elértem a 180 kilót. Sokáig vizsgáltak, míg kiderült, a vesém betegedett meg, ettől volt a krónikus hízás. Örültem, hogy végre felfedezték a bajaim okát, így elkezdhettem gyógyulni, fogyni. Hideg zuhanyként ért a főnökeim üzenete: csak akkor foglalkoztatnak tovább, ha lefogyok 40 kilót, akár gyomorgyűrű használatával is. Szerintük ugyanis súlyom csak akadályozná munkavégzésemet. Hatalmasat csalódtam, hiszen az elmúlt időszakban is többször látogattam végig a partnereimet, akikkel ugyanúgy tudtam üzletet kötni, mint pár éve. Igen, én is szeretnék lefogyni, de nem a munkaadóim kedvéért! Komolyan kérhetnek ilyet egy dolgozótól?! – fakad ki Karcsi.

Kérdése valóban elgondolkodtató: vajon hol van az a határ, ami után nem jogszerű beleszólni egy munkavállaló magánéletébe? Hogyan lehet egy hasonló szituációt kezelni a munkaadóknak? A szolnoki BI-KA Logisztika Kft. HR-osztályvezetője szerint leginkább megelőzéssel.

– Cégünk nagy hangsúlyt fektet a kiegyensúlyozott munkakörülmények megteremtésére, melybe a fizikai és a lelki tényezők egyaránt beletartoznak. Népszerűsítjük az egészséges életmódot, támogatjuk munkatársaink sporttevékenységeit, versenyeken való részvételét.
Adrienn hozzáteszi, vállalatukban családias a légkör, így a dolgozók bizalommal fordulhatnak egymás, illetve a vezetőik felé munka és magánéleti problémáikkal egyaránt, ráadásul empatikusak azokkal a dolgozókkal, akik valamilyen hosszan tartó egészségügyi gonddal küzdenek.
– Egy kozmetikai céghez adtam be nemrégen pályázatomat – meséli Réka. – Számos jelentkező közül már csak ketten maradtunk. Sokáig beszélgettek velünk, végül nem engem választottak. Megkérdeztem, miért. Azt a választ kaptam, mert nem voltam kisminkelve. Lám, ilyen apróságon múlott egy jól fizető álomállás – ingatja fejét az ifjú hölgy.

Természetesen nem szabad(na) ilyen esetekben semmiféle hátrányos megkülönböztetést alkalmazni, erre Kiss Adrienn is felhívja a figyelmet.
– A leendő munkavállalókat aszerint választjuk ki, alkalmazzuk és léptetjük elő, hogy rendelkeznek-e az adott munkakör betöltéséhez szükséges képzettséggel, kompetenciákkal és hogy vállalati értékeinket mennyire tudja az adott illető képviselni.

Már az álláshirdetésekben sem szabad bármiféle megkülönböztetést vallásra, nemre, korra, fajra feltüntetni.
– És még azt sem köthetik ki a munkaadók, hogy a pozíció betöltésére kizárólag vékony vagy szép arcú jelentkezőket várnak – hangsúlyozzák az Új Néplap hirdetési tanácsadói.

Karcsi esete persze más, hiszen őt régóta alkalmazzák. Nem kétséges, a jog mellette áll, kérdés persze, ezek után szeretne-e jelenlegi cégénél dolgozni tovább vagy a jövőben máshol kamatoztatja tudását – akár félszáz kilót is lefogyva.