A híres százöt évvel ezelőtti esetet idézve avattak emléktáblát Bartók Béla tiszteletére Szászbereken

Közismert, hogy Bartók Béla 1918-ban hagyott fel (nagy-Magyar-)országjáró, de az akkori határon túli területeken is folytatott népzenei gyűjtőkörútjaival. Az 1918-as év őszén az újszászi, jánoshidai és vésztői magyar gyűjtéssel fejezte be tizenkét esztendeig tartó gyűjtőmunkáját. Ebbéli utolsó állomásának székhelye az akkor Besenyszöghöz tartozó Felsőszászbereki településrészen található kastély volt, a nagy műgyűjtőnek és művészetpártolónak, a Szolnoki Művésztelep egyik alapítójának, Báró Szászbereki Kohner Adolfnak a birtoka. A báró ugyanis rajongott Bartók munkásságáért, ezért kérte, hogy látogasson el hozzá, s legyen a vendége.

Az ez év augusztus 25-én lelkes lokálpatrióták által alapított Örökségünk Szászberek Helytörténeti Kör legelső munkásságaként vállalta fel, hogy az épp idén 105 éve a felszőszászbereken vendégeskedő Bartók Béla itt tartózkodásáról egy emléktáblával emlékezzen meg a község. A szászbereki önkormányzat azonnal a kezdeményezés mellé állt, így alakult, hogy az előkészületek után, december 13-án délben ünnepséget rendeztek a településen.

Az egykori Kohner kastély, a napjainkban Kolping Katolikus Általános Iskola épületének falán elhelyezett Bartók Béla fekete grántiból készült emléktáblát Alapi József polgármester, valamint Szarvák Zoltán, az Örökségünk Szászberek Helytörténeti Kör ügyvivője leplezték le. A településvezető ünnepi beszédében hangsúlyozta, nagy megtiszteltetés és büszkeség a község lakóinak, hogy az elmúlt századelőn itt vendégeskedő világhírű magyar népzenekutatóról megemlékezhetnek, azt remélve, hogy a nem itt élők számára akár egy Bartók-zarándokút egyik állomása is lehet majdan szeretett helyiségük.

A szűnni nap akaró eső miatt az ünnepi- és emlékbeszédeket a hajdani Kohner-kocsiszínben tartották meg. Az eseményt Ulviczki Györgyinek, a helyi Kolping iskola énektanárának és karvezetőjének két, a Bartók-rendben is megtalálható, a Kossuth-díjas népzenekutató Felsőszászbereken gyűjtött népdalának, az „Ihajla, ezt a kislányt nem az anyja születte…” és a „Széles ez az árok, keskeny a partja...” eléneklése vezette fel.

Az ünnepségre meghívott Vásárhelyi Gábor, Bartók Béla örököse hangsúlyozta, hogy a nagy magyar zeneszerző minden emlékét meg kell őrizni, mert a világ gyorsul és fejlődik is ugyan, de felejt is, és a régi emberi szellemi, lelki, tárgyi értékek elenyészhetnek, ha magánszemélyek és közösségek nem vigyázzák azokat.

Szarvák Zoltán, az Örökségünk Szászberek Helytörténeti Kör ügyvivője Bartók Béla 1918. szeptember 11-től 26-ig tartó felsőszászbereki tartózkodásáról, illetve a népzenekutató családjának és barátainak erről szóló levelezéséről tartott előadást, majd a résztvevők megtekinthették a Kohner-kocsiszínben kiállított Bartók-tárlatot is. Megtudtuk, hogy Bartók Béla a környéken eltöltött kéthetes gyűjtőmunkája során 203 népdalt írt le, Felsőszászbereken, a Kohner kastély mosókonyhájában, a cselédlányoktól tizenegyet, Jánoshidán negyvenötöt, Újszászon pedig száznegyvenhetet. Ezek mindegyike megtalálható a közismert Bartók-rendben.

A podcast megtalálható a Szoljon.hu Youtube- és Spotify-csatornáján is.