Cannes után Veszprémben is első díjas lett a szolnoki filmrendező, Szász Attila alkotása

A veszprémi Petőfi Színház adott otthont az idén három helyszínen (Veszprém, Balatonfüred, Balatonalmádi) zajló Magyar Mozgókép Fesztivál díjátadó ünnepségének. Az ötfős szakmai zsűri elnöke a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas és Érdemes Művész, világhírű operatőr, rendező, Koltai Lajos volt. A zsűri további tagjai Bakos Katalin szerkesztő-rendező, televíziós szakember, Dobó Kata színész-rendező, Pesti Ákos filmproducer, filmgyártási szakember és Vecsernyés János Balázs Béla-díjas rendező-operatőr voltak.

Az Aranyvonat legendájának ugyan rövid a múltja, de már méretes az elismerés-listája. A filmet tender útján a Magyar Nemzeti Bank rendelte meg annak okán, hogy emléket állítson azon hajdani pénzintézeti tisztviselőknek, akik a második világháborúban az életük kockáztatásával mentették meg hazánk harminc tonnányi(!) aranykészletét, devizatartalékát, a Szent Koronát, valamint a Magyar Királyi Posta bélyeggyűjteményét is.

– Milyen kihívásokkal találkozott a munkafolyamat közben? – érdeklődtünk a rendezőtől díjátadó után.

– Miután elnyertük a film elkészítésének jogát, tudtuk, hogy nem egy klasszikus dokumentumfilmet szeretnénk legyártani. Nem szerettük volna, hogy a néző azt érezze, ez „csupán” egy megrendelői igényeket kielégítő reklám-, vagy imidzsfilm. A dokumentarista elemeket ötvöztük a drámai jelenetekkel. Az előkészületek sok energiát igényeltek, de a film tartalmának hitelessége ezt megkövetelte tőlünk. Kaptunk az MNB-től archív dokumentumokat, melyekbe mind inkább belemerültünk, annál többször kellett felelevenítenünk történelmi ismereteinket. Persze, voltak történészeink, akik segítettek eligazodni a korrajzokban – magyarázta Szász Attila.

– De például az is nehézséget okozott, hogy a film előkészítése és forgatása a világjárvány közben történt. Újabb és újabb szereplőket kellett keresnünk a forgatások alatt, miközben az interjúk készítése közben az idős megszólalókra is vigyáznunk kellett, nehogy megbetegedjenek. Még az elsőként kiválasztott narrátorunk is elkapta a covidot, így őt is cserélnünk kellett. Az alkotásban többek között a vonaton utazó Lányiné dr. Engelmayer Ágnes történetét ismerhetjük meg, aki mindössze 14 éves volt, amikor szüleivel együtt az Aranyvonaton a nehéz és kiszámíthatatlan útra vállalkozott. További megszólaló Bánkuty Tamás, a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány igazgatója, aki Altorjay Zsolt, egykori MNB-főjegyző dédunokájaként mesél a történetről.

– Még azok is keveset tudnak az aranyvonat kimenekítésének részleteiről, akik valamelyest járatosak a történelemben. A film remek lehetőség arra, hogy hiteles képet kapjunk a történtekről…

– Akik hallottak már az aranyvonatról, még azok is tévúton járhatnak. Ugyanis a közszáj két aranyvonatról tudhat. Az egyiken a nyilas kormány gazdag családok értékes képzőművészeti alkotásait utaztatta a német birodalomba. A másik hazafiasabb utat járt be, a mi filmünk ennek történetét igyekszik a nyilvánosság elé tárni. Ennek az Aranyvonatnak az igaz históriája a rendszerváltásig tabu volt. Annyi bizonyos, hogy azokat, akik részt vettek a magyar ingóvagyon kimenekítésében, nem elismerés illette, hanem évtizedekig tartó, aranyrablóként megbélyegzett meghurcoltatás – mutat rá a rendező.

– A történet a második világháború vége felé játszódik, a német megszállást a nyilas uralom követi, de már az országhatáron belül van a vörös hadsereg is. A Magyar Nemzeti Bank kétszázharminc tisztviselője arra vállalkozott, hogy családtagjaikkal kimenekítik az országból a magyar vagyont, nehogy azok német vagy szovjet kezekbe kerüljenek. Az aranyvonat vasúti szerelvénye 1945. január 23-án indult útnak Ausztria felé a fertőbozi vasútállomásról. A cél Spital am Pyhrn. A kocsikban a harminc tonnás aranykészlet mellett a Szent Korona, két platina méteretalon, Mátyás király korvinái, valamint a Magyar Királyi Posta bélyeggyűjteménye volt. A Magyar Nemzeti Bank munkatársai az életük kockáztatása árán juttatták ki az értékeket az országból, s adták át végül az amerikaiaknak, akik a háború végén ezt visszaszolgáltatták. A visszakapott aranykészlet szolgált fedezetként arra, hogy 1946. augusztus 1-én megszülethessen jelenkori hivatalos fizetőeszközünk, a forint.

– Milyen pályát futhat be a Magyar Mozgókép-díjas Az Aranyvonat legendája?

– Tulajdonképpen már képletesen is sínen van. Járja a maga útját. Az MNB elvárásait, úgy érzem, sikerült teljesíteni. Az, hogy a világ egyik legrangosabb vállalati és dokumentumfilmes versenyén, az immáron tizenharmadik alkalommal megrendezett Cannes Corporate Media & TV Awards-on tavaly fesztiváldíjas lett, nagy örömünkre volt. Főleg, hogy abban az évben több mint nyolcszáz filmet neveztek ötven kategóriában. Az Aranyvonat legendája a Dokumentumfilmek és riportok (TV, online, mozi) kategóriában, azon belül a Történelem és személyiségek/Portrék alkategóriában Ezüst Delfin-trófeával ismerte el a szakmai közönség. Legutóbb pedig a Magyar Mozgókép Fesztiválon kapott elismerést. Külön büszkeség, hogy a film negyven perces hossza miatt már bekerült az iskolák falai közé. A „Történelem és pénzügyek” című, 12. osztályos tanulóknak szóló tankönyvben már szerepel a film linkje, de rendkívüli osztályfőnöki órákon is levetíthetik akár, hogy a fiataloknak bevésődjön a magyar történelem egy példaértékű esete.