Szűcs-sztori: kivégezték, hogy Puskásékat megfélemlítsék 2. rész

Előző cikkünk folytatása:

A fiatal szolnoki legenda sportpályafutása első szakaszában a vasutasokkal egy Magyar Kupa-címet és egy Corinthian-díjat nyert (1941), később az Újpesttel három magyar bajnokságot (1945, 1946, 1947). „Pulyka” 1948-ig tizenkilencszer szerepelt a válogatottban – hétszer a MÁV, tizenkétszer az Újpest játékosaként. Utolsó válogatottsága 1948. október 3-án volt, Budapesten. Ám ekkorra már Újpesten és magyar válogatottként is legendává nőtte ki magát.

Történt, hogy a lila-fehérek 1948 nyarán Hévízen edzőtáboroztak, mikor is az egyik vacsoránál a honi labdarúgásért lelkesedő neves fővárosi bárzongorista, Boros László és énekes felesége, Kovács Erzsébet Szűcsék asztalánál foglaltak helyet. Meglátni és megszeretni... Az egymással szemben ülő Szűcs Sándor és Kovács Erzsi hároméves románca ott és azonnal megpecsételődött.

Mindketten külön-külön is házasok voltak, de a szívük már egymásért dobogott. A hatalom kiszolgálói emiatt folyamatosan zaklatták, vegzálták őket. 1950 szilveszterét is együtt töltötték, ekkor határozták el, hogy együtt hagyják el hazájukat – úti céljuk Olaszország volt. Szűcs ugyanis az őt már régóta kiszemelő olasz AC Milanhoz igazolt volna. Persze, ez sem maradt titokban az állampolgárait besúgókká kényszerítő országvezetők körében.

A kommunista rendszer közerkölcse nem tűrte a szerelmesek titkos életét.

És azt sem, hogy újabb válogatott labdarúgók meneküljenek el az országból, bizonyítandó a Rákosi-rendszer élhetetlenségét. Különben is, kellett már a hatalomnak a hazai sportolók, különösen a futballisták körében (is) egy olyan „Mindszenty József”, akinek példás megbüntetésével és megalázásával elrettentik a többieket a szerelem és szabadság utáni vágyódástól...

A szolgálati pisztolyt húzták elő, mint halálos fegyvert

Szűcs koncepciós perében a vádnak kapóra jött, hogy az addig munkás és polgári hagyományokkal bíró Újpest 1950. január elejétől a Kádár János fennhatósága alatt álló Belügyminisztériumhoz került. A Dózsa nevet vette fel, és valamennyi civil sportolója akaratlanul a belügy rendőrségi „alkalmazottja” lett. Felkent „rendfenntartóként” Szűcs Sándor is rendőrtiszti rangot (főhadnagy) és beosztást kapott. Valamint szolgálati pisztolyt, amit egyébként soha, csak a szökési kísérletüknél tartott magánál. Mert erre vette rá az ügynök, aki megvezette őket.

Egy rendőr disszidálása a kommunista Magyarországról megbocsáthatatlan bűnnek, súlyos bűncselekménynek számított.

És hogy ki mutatta „Pulykának” az utat a bitófáig? A vonatkozó ügynökdosszié szerint: „Az Államvédelmi Hatóság 1951. március 1-jén a BRFK helyettes vezetőjétől, Kovács Gyula ezredestől értesült a labdarúgó szökési tervéről. Február 28-án a bűnügyi rendőrség disszidálási részlegének ügynöke, Kovács József jelentette, hogy előző nap összefutott Kovács Erzsébet énekesnővel, aki tudja róla, hogy embercsempészéssel foglalkozik. A nő találkozót kért tőle, így felhívta a lakására. Kovács Erzsi arra kérte, hogy segítsen neki és barátjának, Szűcs Sándor rendőr főhadnagynak, a Budapesti Dózsa élvonalbeli játékosának külföldre jutni...”.

Kovács Józsefet Szűcséknek Kovács Erzsi hangszeres kísérője, Tabányi Mihály(!) híres harmonikaművész „közvetítette ki”, mint aki majd segíti a párt kiszökni az országból. Kovács József csőbe húzta a futballistát és a dizőzt, besúgta szökési terveiket az ÁVH-nál. Az államvédelmisek pedig csapdát állítottak, és 1951. március 6-án hajnalban a Vas megyei Nárai és Pornóapáti települések közötti úton megállították, és őrizetbe vették a párt – két másik, szerencsétlen sorsú fiatal, egy villanyszerelő és egy kozmetikus társaságában.

Szűcs március 5-én elbúcsúzott csapattársaitól, és az ekkor elmondott szavai – „Remélem, szép emlék leszek nektek, és gondolni fogtok rám!” – még aznap az ÁVH jelentései között voltak, azaz, a csapatban is volt besúgó.

Amikor elkapták őket, az igazoltatás és motozás során előkerült a „belügyi dolgozó” Szűcs szolgálati fegyvere.

A szökevényeket az államvédelmisek gyalogosan Szombathely felé indították, onnan rövidesen egy gépkocsi érkezett, ami beszállította őket az ÁVH szombathelyi osztályára. A kihallgatásokat vezető Kertész Károly alhadnagy március 9-én elkészítette az összefoglaló jelentését, a gyanúsítottakat az irataikkal együtt pedig még aznap átküldte a Budapesti Központi Katonai Ügyészséghez.

Tanú meghallgatása nélkül ítélték kötél általi halálra

A Budapesti Katonai Törvényszék 1951. május 19-én hozta meg az elsőfokú ítéletet: Szűcs Sándort külföldre szökés kísérlete és tiltott határátlépés előmozdítása miatt kötél általi halálbüntetésre, tiltott határátlépés kísérlete miatt Kovács Erzsébetet négyévi börtönbüntetésre ítélte. Az ügynök Kovács Józsefnek a felelősségre vonása fel sem merült, még tanúként sem hallgatták meg, noha a tevékenysége a tényállásban is szerepelt.

Egy másik titkosszolgálati dokumentum szerint Kovács ezután is tovább folytatta üzelmeit, amiről a Szűcs-ügy iratai közé keveredett több jelentés is árulkodik. Az egyik szerint Horváth Jenő zeneszerző megkérte, hogy szöktesse ki az országból őt és Major Tamást, a Nemzeti Színház igazgatóját, színészét is (?!)...

A Szűcs-perben a jogerős ítélet kihirdetése rendkívül gyorsan, alig egy hét múlva meg is született – a Katonai Főtörvényszék jóváhagyta az első fokon kiosztott büntetéseket. Szűcs a szökési kísérlettől eltelt három hónap alatt fel sem fogta, hogy milyen nagy bajban van. Kegyelmet sem kért, nem hitte, hogy a hatalom tényleg a fejét veszi.

Csak miután a másodfok is ráerősített a halálbüntetésre, akkor esett kétségbe, és keresett valami menekülőutat.

A siralomházból üzent játékostársának, Szusza Ferencnek. Az újpesti csapattárs értesítette a kispesti Puskás Ferencet és Bozsik Józsefet, akik felkeresték ugyan a magyar labdarúgás egyik nagy hatalmú pártfogoltját, Farkas Mihályt, ám a honvédelmi miniszter közölte velük, hogy az ítéletet már végrehajtották!

Szűcs kegyetlenül kimódolt és végrehajtott halálbüntetése kellően elrettentő és visszatartó erővel bírt a többi válogatott futballista disszidálási kísérletében. Szűcs példátlan kivégzése után 1956-ig magyar sportoló, és főleg focista nem próbálkozott nyugatra szökni. Puskás Ferencék is évekig halogatták a disszidálást.

Gyermekei fotójával indult az akasztófa alá

Az ítéletet 1951. június 4-én hajtották végre Szűcs Sándoron. A halotti anyakönyvi kivonat szerint az ÁVH Fő utca 70–78. számú épületegyüttesében, de egyes történészi vélemények szerint az államvédelmisek Gyorskocsi utcai épületének udvarán. A hivatalos okmány igazságtartalmát ugyanis az is aláássa, hogy halálának okát agyvérzésben állapította meg a hatósági orvosszakértő. Még a kivégzése is hazugság volt.

Az ítélet végrehajtásához dr. Sárközy Endre (vér)bírót rendelték ki, aki visszaemlékezésében elmondta: Szűcs a bitófához menet egy fotót szorongatott a kezében, rajta két gyermekének képével.

Szűcs Sanyi gyermekeiről az egykori újpesti csapattárs, Zsengellér Gyula újságíró fia, Zsolt emlékezett meg: „Úgy tudom, hogy Szűcs Sándor felesége Kovács Erzsi miatt nem haragudott. Ő botlásnak tekintette volna a viszonyt, hiszen jó családi életet éltek, szépen nevelték két kicsi gyermeküket”.

Ma már Szűcs Sanyi egyik gyermeke sem él. A lánya után két unoka maradt. Sanyikának szépen indult a karrierje. Focizott a Dózsa kölyökben, majd az ifiben is, nem volt ügyetlen. S, ami az édesapjának nem sikerült, neki igen. Disszidált. Megismerkedett egy lengyel kislánnyal, akivel Lengyelországon keresztül Dániába menekültek, ott telepedtek le. A kis Szűcs Sanyika nemrégen úgy ment el, hogy nem hagyott örököst maga után.

Szűcs Sándorról, a kiváló labdarúgóról, a kommunizmus áldozatáról sokáig nem lehetett megemlékezni.

A halálhírét 1989-ig nem hozták nyilvánosságra. A sírjának helye (rákoskeresztúri/kőbányai Új Köztemető–Nemzeti Gyászpark; 298-as parcella; 18. sor, 43. sírhely) is államtitok volt. Csak a rendszerváltás után rehabilitálták, a csak rá alkalmazott, ugyanakkor ki sosem hirdetett jogszabályt és az ítéletet törvénysértőnek minősítették.

A főhadnagy Szűcs 1991-ben posztumusz alezredesi rangot kapott. Egy újpesti általános iskola 1993-ban felvette a nevét. Sírhelyén márványkövet állítottak.

Szolnokon az idősebbek körében él már csak az emléke. A Szolnoki MÁV FC, valamint a Szolnoki MÁV Utánpótlás FC vezetősége a klub 2016-ban újjáépített Tiszaligeti Stadion avatójának évében egyik edzőpályáját nevezte el a legendás helyi futballistáról, a „Pulyka” becenevű Szűcs Sándorról.