Futás közben is hangosan szól az ima a szolnoki plébános zsebéből – videóval

Nemrég összefutottunk Gáspár István atyával. Szó szerint. Ő is futott, én is, ám míg felőlem legfeljebb zihálás hallatszódhatott, a Szolnoki Belvárosi Római Katolikus Egyházközség plébánosa irányából hangos imatöredékek szóltak. Közeledve már azt is láttam, a tüneményt az atya zsebében hangosan szóló okostelefon okozza. „Ezt ki kell deríteni!” – gondoltam, a minap pedig már ott is álltam a „rajtvonalon” az atyával, így kiderült: futás közben is zsolozsmázik a plébános, annak a hangja hallatszik a szolnoki folyópartokon.

A legzordabb időben is elmegy futni

– Ilyen hidegben is fut? – tudakoltam a reggeli, fagypont körüli hőmérsékletben is lelkesen bemelegítő egyházfit.

– Hogyne! Harmincöt éve, télen, nyáron, esőben, hóban, fagyban.

– Fogadalom?

– Nem. Még a papi szemináriumon alakult ki, Egerben, az Érsekkertben lehetett futkározni, így adódott. Azóta a futás hozzátartozik a mindennapjaimhoz. Ha nem tudok futni, akkor nagyon tudok szenvedni.

– Hányszor fut egy héten?

– Heti háromszor-négyszer, nagyjából egy órát.

– És mi az útvonal?

– Ha valaki netán csatlakozni szeretne, akkor a Tisza-parton a felüljáróig futok, onnan a Zagyva-parton végig, a vasúti hídon túl, a Széchenyi városrészig. És persze vissza. Egyébként többen is megismertek már futás közben, és fel is akartak venni. De tiltakoztam! Eleinte amúgy féltem a kutyáktól – Szolnokon nagyon sokan sétáltatnak kutyát –, de olyan kulturált a kutyasétáltatás a városban, hogy négy év alatt csak egyszer kergetett meg kutya.

Futás közben is zsolozsmázik a plébános

– Némelyek zenét hallgatnak futás közben, ön némileg mást. Pontosan mit is?

– Papszenteléskor az ember ígéretet tesz, hogy a napi zsolozsmát elvégzi. Most már, hogy haladunk a korral, van lehetőség arra, hogy hallgassa az ember a zsolozsmát, úgyhogy menet közben azt szoktam hallgatni.

– Van ebben némi térítő jelleg?

– Nincs. A fülhallgatót nem szeretem. Inkább engem segít reggelente abban, hogy ilyen módon „végigimádkozzam” a várost. De szerintem sokat nem is hallanak belőle menet közben az emberek.

Edzés közben rászámolt egy hajléktalan

– Személy szerint az ön életében mennyire fontos a sport?

– Azt gondolom, mentálisan nagyon fontos. Kitisztítja az ember gondolatait. Magam ráadásul hízékony vagyok, nemrég egy részleges vádliizom-szakadás miatt két hónap kimaradt, feljött öt kiló. Azt mondhatom: az én életemhez hozzátartozik a sport.

– És mit szólnak a jó példához a hívei?

– Tapasztalataim szerint az ismerősök örülnek neki. Egyébként történtek velem vicces dolgok is futás közben Szolnokon. Menet közben kétszer hetven fekvőtámaszt szoktam lenyomni. Ezt egyszer egy hajléktalan végignézte. Végeztem a fekvőtámaszokkal, felálltam, indultam volna tovább, amikor azt mondta: „Számoltam ám! Nem volt meg a száz!” De olyan is megesett, hogy futás közben lehagytam egy családot, amikor egy ötéves forma gyerek megszólalt: „Nézd már, milyen öreg a bácsi, és milyen gyorsan fut!”. Mondtam neki: én is szeretlek!