Kubát, Balit és Afrikát is meghódította: tetoválások őrzik a világutazó káprázatos élményeit

– Mindig úgy indulunk el dr. Varga Zoltán barátommal, hogy feltérképezzük a legkedvezőbb árú repülőjegyeket, ettől függ az úti cél. Kétezer-tizenötben Thaiföldnek is így vágtunk neki. Találtunk egy kihagyhatatlan ajánlatot – kezdte mosolyogva Barhács Péter. A kinti rendeznivalókban magyar segítséget kaptak, noha egyikük sem veszne el a nagyvilágban. Péter a német, Zoltán az angol nyelvben mozog „otthonosan”. A szolnoki világutazók meghódították Bangkokot, Phuketet és Karon Beachet is.

És hogy mit szólt ehhez otthon a család?

– Egyikünk felesége sem szeret repülni, mi viszont igen. Megkaptuk az engedélyt, hogy ketten mehetünk – avatott be Péter.

Dominikáról „átugrottak” Kubába a világutazók

Tizenhatban Dominikára vitt a páros útja. Péter szerint innen át lehet „ugrani” Kubába, mindössze röpke százhúsz kilométert kell áthidalni. Természetesen ők átszaladtak.

– Hajnali ötkor indult egy hajó, nyolcra ott volt, este ötkor pedig érkezett is vissza – magyarázta Péter, a legnagyobb egyértelműséggel. A szolnoki páros sokféle kalandban részt vett már, sokszor leírhatatlan szépségű tájakon, vagy sűrű dzsungelben jártak.

– Néha a veszély is belekacsintott az útjainkba, de eddig szerencsére megúsztuk komolyabb egészségügyi probléma nélkül – részletezte Barhács Péter.

A csodálatos Balin már tetoválás is készült

Balit 2017-ben vették célba, továbbra is ketten.

– Kili-sziget, Komodo-sziget, ezeken a helyeken a szavunk is elállt. Hát én itt egy tetkót is csináltattam, összesen hét darab van egyébként. Mindegyik értékes élményekhez köt – árulta el Barhács Péter.

– Kétezer-tizennyolcban Saigonba érkeztünk, innen még további városokat is meglátogattunk – mesélte. Ámulatba ejtette őket a Mekong szépsége, vízi piacon is jártak és legalább harminc templomban, arrafelé ezek a szent helyek egymást érik.

– Bár nagyon sok a majom és rettentően szemtelenek, pillanatok alatt elkapkodják az ember holmiját, ha nem vigyáz – tette hozzá.

Külön úton jár, de Mallorcára a fiával együtt ment

Péter két gyermek édesapja, lánya és fia is saját útjukat járják már. Egyikük Svájcban, másikuk Floridában él. Viszont pár éve a fia kísérte el Pétert egy mallorcai útra.

– Csavarogtunk a városban. Én nagyon rajta voltam, hogy menjünk el egy tetkó-szalonba. Mallorca szent állata a szalamandra, ezt szerettem volna magamra varratni. A korábbi útjaimról is „haza jöttek” velem ilyen emlékek. Ám a fiam lebeszélt, ő nem ilyen típus, neki például nincs is. Azért egy mintát sikerült szereznem, el is pakoltam valahová, ahogy hazajöttünk – idézte fel Péter.

Az első tetoválás története

– Hát az lázadás volt, de nem tinédzser koromban – fogalmazott mosolyogva a férfi. Mint kiderült, egykor kamaszlánya szeretett volna nagyon egy mintát, ám édesanyja nemet mondott a kérésre. Péter próbált hatni kedvesére, de hiába. Végül kijelentette, ha nem csináltathat a lány, akkor ő fog.

– Nem vette komolyan. Mi meg ültünk egyik nap a lányommal az akkori Tünde cukrászdánál, fagyiztunk. Mondtam neki, hogy hiába minden, anya hajthatatlan, nem lehet. Majd gondoltam egyet, felpattantunk, hogy akkor mindkettőnknek lesz. Megcsináltattuk, hazamentünk. Egy hétig nem szólt hozzánk a feleségem. Aztán később lett még egy tetkóm, azért már csak három napi hallgatás járt. Idővel elfogadta mindet – idézte fel mosolyogva a családi történetet Péter.

Néha a család is csatlakozik

Két éve együtt jártak Máltán, sőt kiderült, hogy évekkel korábban, esztendőkön át együtt látogatták Tunéziát.

– Minden utazás, legyen az baráti, vagy családi, más élményeket ad. Abban megegyeznek, hogy ezeket senki nem veheti el tőlem, tőlünk – fogalmazott. Egyúttal elárulta, egyik tunéziai útján érte egy komoly felismerés is.

– Megismertünk egy nagyon kedves, fiatal idegenvezetőt, akinek magyar férje volt, ő maga nyolc nyelven beszélt. Nagy bölcsességet osztott meg velünk, ami erősen megmaradt bennem – idézte fel Péter. A szóban forgó hölgy szülei sem olvasni, sem írni nem tudtak. Ám lányuk minden nagyobb döntés előtt kikérte a véleményüket.

– Azt mondta nekünk az idegenvezető, hogy őt arra tanították, mindenki, aki csak egy nappal is idősebb nálad, egy ponttal bölcsebb is lehet. Hallgasd meg a szavát! A tudás ajándék, de a tapasztalás az igazi tanítómester – mondta.

Tavaly visszalátogattak Thaiföldre

A koronavírus alatt természetesen nem utaztak, sőt Péter mindkét térdét műtötték ekkor, bár ő maga a pihenés időszakaként tekint vissza ezekre az időkre. Ám az utazás iránti szenvedélyük erős maradt.

– Tavaly visszamentünk Thaiföldre még egyszer. Egyik alkalommal nagyon különleges ebédet kóstolunk – idézte fel Péter. Elmesélte, hogy errefelé sokan közlekednek motorral. Ehhez oldalkocsit hegesztenek, kerül rá tárcsa, mellé gázpalack is. Az út szélén pedig megállnak és helyben főzött ételeket kínálnak.

– Gondoltunk egy merészet, ugyan mi baj lehet? Megálltunk egy férfi mellett, kértem tengergyümölcseit. Ő meg a felforrósított tárcsára felkockázott zöldségeket dobott, ráütött egy tojást, kevergette. Fél marék tengergyümölcsei következett, majd valami narancsszínű szósz. Egy adag rizstésztával zárta a sort, pár perc múlva elkészült az ízletes ebéd. Nagyon finom volt, csak egyet nem tudtunk... hogy mikor mosta meg utoljára a kezét – idézte fel nevetve az emléket. Szerencsére a lakoma nem ülte meg a világutazó páros gyomrát.

Adrenalinból sem volt hiány

Péterék kipróbálták a jet skit, quadoztak, de még a rafting is belefért Thaiföldön.

– A vizes kalandokban csak annyi volt a „szépséghiba”, hogy nem tudok úszni – árulta el Péter. Ugyan többször sikerült vízbe esnie, de a segítők mindig résen voltak, „megúszta” komolyabb következmények nélkül.

– Egy kötélpályát is meglátogattunk a dzsungelben, elképesztő élmény volt suhanni azok között a fák között – sorolta az emlékeket a szolnoki férfi.

Odakint egy tigris parkba is ellátogattak, ahol az egyik szabadon nevelt példánnyal Péter közelebbi ismeretségbe került.

– Őt a gondozók nevelték, szelíd volt és nyugodt. Bárki megérinthette, persze csak a háta felől, a fejét, mellső mancsait, tilos volt megsimítani – mondta Péter, aki számára itt az egyik megdöbbentő tény az volt, hogy a gondozók légycsapókkal űzték el a legyeket a nagymacskáról.

A szalamandra is a helyére került

Péter és barátja nyughatatlan utazók, a közelmúltban Egyiptomot is megjárták, Albániából pedig nagyjából két hete érkeztek haza. Időközben pedig Péter „gyűjteménye” újabb tetoválással gazdagodott.

– Valahogy itthon a kezem ügyébe akadt a korábban említett szalamandra minta. A névnapom is közelgett, így Péter, Pálra ez lett az ajándék. Mallorca szent állatait végük Pintér Zsolt  festő- és tetoválóművész varrta fel, itthon, Szolnokon – mondta Péter, aki egyébként

• Bangkokból egy sárkányt;
• Baliról pedig ökörfejet is őriz a testén.

Péter hetvenhét évesen is rendkívül aktívan ténykedik a mindennapokban. Egy tűzvédelemmel foglalkozó vállalkozást vezet, így ahogyan fogalmaz, soha nincs megállás.

– Így a víz felszínén maradok. Utazok, dolgozok, nem unatkozok. Egy életünk van, használjuk ki a lehetőségeit. Az, hogy sokfelé jártam a világban, erre-arra megtanított. Az elfogadásra legfőképpen. Nem csak a többi embert kell elfogadni, hanem önmagunkat is. 

– fogalmazott a szolnoki világutazó.