2024.03.02. 11:25
Pusztulnak a tuják a Jászkunságban, a folyamat aligha megállítható
Alulmaradni látszanak a hazánkban most népszerű tujafélék a klímaváltozással szemben. A pusztuló tuják megmentése nem csak jelentős munkával jár, de drága is, így bármilyen fájdalmas, eljött az idő, hogy a kerttulajdonosok elkezdjenek más alternatívákat keresni nyugati tujafajtáik helyett.
Szomorú látvány tárul az arra járók elé mostanság sok jászkunsági kertből: az egykor zöldellő tuják elbarnultan kókadoznak a kerítések mellett. Mindez nem a véletlen műve. Immár hosszabb ideje megfigyelhető a tuják pusztulása Magyarországon, benne Jász-Nagykun-Szolnok vármegyével. A növények ápolása költséges, éves szinten százezer forintokban mérhető tételt jelent a kerttulajdonosoknak, az eredmény viszont korántsem garantált, hiszen számos helyen a gondoskodás ellenére is megállíthatatlanul korhadnak a növények.
Fotó: Walczer Patrik / Forrás: MW Archív
Miért pusztulnak a tuják?
– Nagyon komplex problémával állunk szemben – mondta el ezzel kapcsolatos érdeklődésünkre Szolnok főkertésze. Boros Zoltán szerint a kiskertekben évek óta meglévő probléma elsősorban a nyugati tuják, az óriás tuják és a hamis ciprusok haldoklása. Jellemzően először egy-két ága kezd elszáradni a növényeknek, aztán az egész tuja kipusztul. Ezeket a fajokat szerinte jelenleg még a leggondosabb ápolás mellett is szinte lehetetlen, vagy nagyon nehéz megtartani. Ennek oka pedig a drasztikus klímaváltozás.
– Fontos tudni, hogy ezek a növények nem őshonosak, teljesen más klímából, Észak-Amerikából származnak – fejtette ki a szakember. Mint mondta, e fajok divatnövényként terjedtek el, jó térhatárolónak bizonyultak, és a kerteket, udvarokat is jól el lehet rejteni velük a szemlélődők elől.
A hazánkban most jellemző forró nyarakat, légszárazságot és bizonytalan csapadékmennyiséget viszont ezek a növények egész egyszerűen nem bírják.
– A tuják a jó, laza szerkezetű, nagy vízátjárhatóságú, tápanyagban gazdag talajt szeretik, emellett rendkívül magnézium- és kalciumigényes növények. Ha ezeket nem kapják meg, legyengülnek, és mindenféle kórokozó megtámadja őket. A kegyelemdöfést végül ezek a kórokozók adják meg, legfőképp a gombabetegségek, elsősorban a pikkelylevél-foltosodás, és a kabatinás ágelhalás. Illetve rendkívül gyors károsítást végez a boróka-tarkadíszbogár, a borókaszú, az atkák és a pajzstetű is – sorolta Boros Zoltán.
Mit tehet az ember?
A szakember javaslata, hogy ha valaki növényt ültet, tájékozódjon arról, hogy az honnan származik. Hiszen annak a növénynek a genetikája a származási hely klímájához szokott. Mivel a nyugati tuják Észak-Amerikából származnak, nehezen alkalmazkodnak a szélsőséges magyarországi időjáráshoz, ezért ezeket a növényeket folyamatosan gondozni kell – kezdve az ültetési hely megválasztásával, később a locsolással, tápanyagellátással.
Ha valaki ágelhalásokat tapasztal, győződjön meg arról, hogy mi lehet a probléma. Egy gombás betegség könnyen felismerhető, hiszen a leveleken látszanak a szaporító képletek. Egy tarka díszbogár vagy szú esetén pedig kis lukakat láthatunk a kérgen. Ehhez a növényvédelmi munkákat el tudjuk végzeni. A szakember szerint jó megoldás ilyenkor az is, ha levágunk egy beteg ágat, azt elvisszük egy gazdászboltba, ahol elmondják, milyen vegyszert ajánlanak.
–A baj az, hogy gyakran ez már késő. Ha a kórokozó egy legyengült növényt támad meg, sokszor már nem lehet megmenteni. Egy jó kondícióban lévő tuja gyantát termel a kártevők ellen. Egy legyengült növény viszont nem tud gyantát termelni
– fogalmazott a főkertész.
Gond az is, hogy egy adott kerttulajdonos hiába tesz meg mindent, ha a szomszédjában pusztuló, elhaló tuják vannak. Azok ugyanis villámgyorsan visszafertőzik a többi tuját. Nagyon fontos, hogy ilyenkor a szomszéddal egyeztetni kell, máskülönben potyára mennek a védekezés költségei
Oké, a tuja nem lesz jó, de mit ültessünk helyette?
Aki ragaszkodik a pikkelylevelűekhez, azoknak Boros Zoltán szerint jó választás lehet a Leyland-ciprus. Ez egy hibrid növény, az arizonai ciprus és a hamis ciprus gyermeke, amelyben a szülők jó génjeit tudták örökíteni, ezért rendkívül ellenálló. Nagyon rossz körülmények között viszont a Leyland-ciprust is megtámadják a kórokozók. Ezt a növényt ráadásul sokkal intenzívebben kell ápolni, gondozni, visszavágni, mert gyorsan nő.
Mivel a hazai éghajlat egyre inkább a mediterránra hasonlít, a szakember amondó, azokat a növényeket kell befogadnunk, amelyek a mediterrán klímához alkalmazkodtak. Ilyen az európai ciprus, az arizonai ciprus, a tiszafák, amelyek nevükkel ellentétben nem honosak, illetve a cédrusfélékben is lehet bízni. Tujafélék esetében azt látják, hogy a keleti fajták sokkal szívósabbak, ott inkább az esztétikai kérdéseket kell mérlegelni, „hiszen egy nyugati tuja szépségével egy keleti tuja nem ér fel”.
Boros Zoltán meglátása szerint ezzel együtt is könnyen lehet, hogy a pikkelylevelű örökzöldeknek leáldozott Magyarországon.
– Az Alföld közepén egyébként is nehéz helyzetben vagyunk, nem csak az örökzöldek, hanem az egyéb fásszárúak miatt is. Az eddig itt megszokott fajok irgalmatlanul szenvednek – fogalmazott.
Tujaügyben is pont a mostanihoz hasonló telekkel van a gond. Korábban a mínusz 20 fokos telekben a kórokozók elpusztultak. Most viszont – emelte ki Boros Zoltán – már áttelelnek, és ahogy a vegetáció megkezdődik, kiáramlanak, és már márciusban hihetetlen problémákat okoznak. Ezért ma embert próbáló feladat egyáltalán megtartani a tujákat.
