Nagyon sok szerencsés találkozás részese lehettem

– Tisztelettel és szeretettel köszönöm meg ezt a rangos díjat. Mindig is csapatjátékosnak tartottam magam. Embertársaim megismerése, az értük való tenni akarás vágya motivál a mai napig is, igyekeztem mindig mindenkiben és mindenben meglátni  szépet, a jót. Megadatott nekem, hogy végig „asszisztálhattam" az emberi életet a születéstől az elmúlásig. Munkámhoz erőt és hitet kaptam szerető családomtól, munkatársaimtól, barátaimtól, amiért hálás vagyok – mondta dr. Varga Zoltánné Balla Erzsébet, aki nagycsaládban nőtt fel.

– Öt gyermek közül a negyedik voltam, a hármas ikrek egyike. Bizony az eltartásunk nagy munkát és elhivatottságot igényelt a szüleimtől. Nagyon szép gyerekkorunk volt, a szegénység ellenére rendkívül érzelemgazdag és nagyon örömteli. Hálásak vagyunk szüleinknek, amiért mindannyiunk számára biztosították a jövőt, négyen itthon maradtunk, s elmondhatom, mára Kisújszállás elismert szakemberei lettünk. A nővérem, dr. Balla Róza orvos, a bátyám, Albert vízvezeték szerelő, az ikertestvérem, Ferenc a járműjavítóban dolgozott, Gizella ikertestvérem Érden él, s az egészségügyben dolgozott. Az elesetteket, a sérülteket, az egyenlő bánásmódot már gyerekként fontosnak tartottam, ez predesztinált arra, hogy az egészségügyi szakközépiskolát válasszam. Karcagon végeztem, majd a kórházban szülésznőként kezdtem. Amikor férjhez mentem hazajöttem a kisúji szülőotthonba dolgozni. A tanulás mindig fontos volt számomra, a budapesti gyógypedagógiai tanárképző főiskolán pszicho-pedagógia szakos tanári oklevelet szereztem, s a helyi kisegítő iskolában dolgoztam. Amikor megalakult a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat, ott dolgoztam több területen. Megalakítottam a Mocorgó Klubot, amelynek keretében olyan értelmileg sérült fiatal felnőttek szociális és mentális gondozását segítettük, akik családi körben, otthonukban töltötték mindennapjaikat. A Debreceni Egyetemen szakvizsgázott pedagógus és mentálhigiénés szakirányú végzettséget is megszereztem. Évekig a Kádas György EGYMI osztályvezető tanára voltam, majd onnan átmentem nyugdíjazásomig a szociális otthonba mentálhigiénés munkatársnak.  

– Kivel volt könnyebb, a gyerekekkel vagy a felnőttekkel?

– A gyerekekkel könnyebb, a felnőttekkel nehezebb, s az idős emberekkel azt kell mondanom a legnehezebb, de a velük való foglalkozás hálás feladat is egyben. Mindegyik korcsoporttal való törődésnek megvan a maga szépsége. A kikapcsolódást számomra az olvasás, a zenehallgatás és a családom jelenti. Lányom, Márta okmányirodában dolgozik, a fiam, Máté alkalmazott egy multinál. Nagyon büszke vagyok a 23 éves joghallgató unokámra, Péli Barnabásra, aki remélem nagypapája, dr. Varga Zoltán, Kisújszállás elismert ügyvédje munkáját viszi majd tovább. A városvédők tagja vagyok, énekelek a Phonix kórusban és a Területi Vöröskeresztnél önkénteskedem. Elmondhatom, nagyon sok szerencsés találkozás részese voltam életem során, s amit csinálok, teljesen kitölti az életemet.