Lovagkeresztet kapott a szolnoki múzeum igazgató-helyettese

– Milyen érzésekkel vette át a kitüntetést Vitályos Eszter parlamenti államtitkár és miniszterhelyettestől?

– Nagy meglepetés volt számomra, már a felterjesztést óriási megtiszteltetésként éltem meg. Korábban úgy gondoltam, ha végül nem is kapom meg az elismerést, már az örömmel tölt el, hogy érdemesnek tartottak rá. Bátran mondhatom, hogy nem mindennapi dolog az államalapítás ünnepén, a Pesti Vigadóban kitüntetést kapni. Megdobogtatja az ember szívét. Az egész ünnepség méltóságteljes volt, életre szóló élményt jelentett annyi kiválóság között megjelenni.

– A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét négy évtizedes, értékőrző szakmai munkája elismeréseként kapta. Mi jellemezte ezt a tartalmas időszakot?

– Immár több mint negyven éve dolgozom a Damjanich János Múzeumban, az egyetem után mindjárt ide kerültem. Tudni kell, hogy a kezdetekkor nem szerettem volna múzeumban dolgozni. Az álmom az volt, hogy taníthassak. Erre a pályára vonzott a családom és két kiváló magyartanárom, Boros Zoltánné és Papp Alice egyaránt. Végül elvégeztem a magyar–könyvtáros szakot az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ám amikor megkaptam a diplomámat és visszakerültem Szolnokra, nem volt pedagógus állás. 

A múzeumban ugyanakkor csak egy szakkönyvtáros volt, a Szakkönyvtár vezetője, aki előzőleg költözött Budapestre, az ő helyére kerültem. Habár felvettek, akkor ennek nem igazán örültem, de a véleményem hamar megváltozott. Rádöbbentem, hogy lenyűgöző az itteni gyűjtemény, nagyszerű dolgok történnek az intézmény falai között. Ahogy teltek az évek, megtaláltam a sokszínűséget, és később, amikor középiskolai állásokat ajánlottak, már nem vállaltam egyiket sem. Visszagondolva, életem egy rendkívül szerencsés fordulata volt, hogy az intézményben indult el a pályafutásom.

– Mire a legbüszkébb az elmúlt negyven évben?

– Munkám során sok dologgal foglalkozhattam a rendezvényszervezéstől a kiadványírásig. Leginkább azért szeretek itt dolgozni, mert úgy érzem, mindenben számíthatok a kollégáimra. Jöjjön bármilyen feladat, sosem vagyok egyedül. Sokan állnak mellém a nehéz helyzetekben is, ez pedig nagy biztonságot ad.

– Vezetőként előre kell látnia, merre menjen tovább az intézmény. Milyen újdonságokkal készülnek az elkövetkezendő hónapokban?

– A folyamatos megújulás elengedhetetlen, a múzeumok állandó versenyben vannak. Ha nem tartjuk a lépést a kor digitális újításaival, érdektelenné válhatunk. Különösen figyelnünk kell arra, hogy az ifjúság igényei mennyire megváltoztak. A múzeum nagy előnye, hogy itt eredeti, hiteles tárgyakat őrzünk. Vannak köztük olyan eszközök, amelyeket évezredekkel ezelőtt használt a kor embere. Ezeknek a kézzel fogható leleteknek különleges varázsa van, és ha ezeket megfelelően tárjuk a közönség elé, akkor az élményt semmi sem pótolja. 

A jó ötletekről a látogatók is pozitív visszajelzéseket adnak. Ezt tapasztalhattuk például a Múzeumok Éjszakáján is. Ami a közelgő eseményeket illeti, az eddigi legnagyobb anyagi háttérrel bíró kiállításunk nyílik meg szeptember 28-án a Magyar Géniusz Programnak köszönhetően. Kialakítjuk ugyanis a régészeti mustránk második részét, amely Ezt látták a csillagok címmel lesz látogatható. A tárlat korábbi szakasza elődeink életét mutatja be, most viszont régmúlt korok temetkezéseire fókuszálunk majd…