Nagy árat fizettek szabadságvágyukért a tiszafüredi gimnázium tanárai és diákjai

Újabb szeletét tárja fel az 1956 őszén Tiszafüreden történt forradalmi eseményeknek egy nemrég elkészült tanulmány. A kutatás eredménye rámutat: a helyi gimnázium pedagógusai kulcsszerepet játszottak a felkorbácsolt kedélyek csillapításában, és közbenjárásuknak is köszönhetően a tömeg haragja végül nem sújtott le. Ez nem sokkal később, 1957 tavaszán mégis az oktatási intézményre irányította a felelősöket és áldozatokat kereső hatalom figyelmét.

1956 őszének eseményei Tiszafüreden

Az 1950-es éveket alapvetően határozta meg a pártállam diktatórikus eszközöket válogatás nélkül alkalmazó hatalomgyakorlása. 1956 októberében, a vidéki események sormintájának megfelelően, az akkor körülbelül tizenegyezer-ötszáz lelkes nagyközségben is két-három nap késéssel bontakozott ki a forradalom. Október 23-án a pártbizottság épületében megszervezték a párt fegyveres őrségét, amely a következő három napban éjjel-nappal őrszolgálatot teljesített a településen. Másnap a Tiszafüredi Gépállomáson megalakult a munkástanács, majd két nappal később a munkahelyi forradalmi bizottság. Október 24-én és 25-én kidomborodtak a személyes ellentétek, sokan érezték úgy, hogy eljött a korábbi sérelmek korrigálásának az ideje. Attrocitások érték a helyi pártvezetőket, a járási ügyészt, és pártbesúgónak vélt közembereket. Ezekben a napokban egy kuláknak minősített gazdát bántalmaztak a rendőrök, amely felháborodást váltott ki. Október 26-án a Magyar Dolgozók Pártja irányításával alakult meg a községi forradalmi tanács, az akkori községi párttitkár elmondása szerint "megfelelő számú kommunistát képviseltetve benne.” Aznap késő este túlnyomórészt fiatalokból álló csoport eltávolítja a középületekről a vöröscsillagot és a köztársaság címerét, majd ledöntik a központban álló szovjet obeliszket. A rendőrség és a párt fegyveres őrei akadályozzák meg őket a további rongálásban. Ezt kihasználva a Tiszafüred és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet csoportja ledönti a szovjet katonai temetőben álló obeliszket.

Október 27-én egy tömegfelvonulás bontakozott ki a település Fő utcáján, a körülbelül ezerfős megmozdulás parázs hangulatban, pártellenes jelszavak skandálásával és kisebb incidensekkel zajlott le. A megmozdulás hangadói nem engedték, hogy pártküldöttek szóhoz jussanak, a párttitkár is csak a középiskola pedagógusainak segítségével menekült meg attól, hogy elfogják. A Kossuth téri 1848-as emlékműtől a tömeg átvonult a Járásbíróság előtti 1914-es hősök emlékművéhez, ahol egy kisebb csoport az elővezetett adóvégrehajtó, beszolgáltatási biztos felakasztását követelte. A tömeg haragja végül nem sújtott le, köszönhetően a gimnáziumigazgató, a prépost, és a forradalmi tanács elnökének közbelépése miatt.

Gimnazisták és pedagógusok a forradalom helyi színpadán

Október 26-án este a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) helyi titkára kereste fel a gimnázium diákotthonának lakóit, hogy saját követeléseik megfogalmazására kérje őket. Másnap egy felbolygatott méhkas módjára viselkedő diákság fordult határozott üzenettel az igazgatóhoz: részt fognak venni a felvonuláson. Varga Ferenc (1915-1963), a gimnázium igazgatója a felvonulni szándékozó diákság és az ezt elutasító Pártbizottság között kényszerpályán mozgott. Az intézményvezető vállát nyomó ellentmondást a községi forradalmi tanács állásfoglalása oldotta fel: csak zárt sorokban, tanári felügyelet mellett engedélyezheti.

Az 1848-as emlékmű talapzatáról az egyik pedagógus, Ghyczy György ismertette az egyetemi ifjúság követeléseit, majd a gimnázium diákja, Szilágyi Miklós szavalta el a Nemzeti dalt. Nem sokkal később a gimnázium igazgatójának és egyik tanárának kezdeményezésére az elüldözött községi párttitkár a diákok gyűrűjében talált menedéket. A Járásbíróság előtti eseményekben is kulcsszereplő volt Varga Ferenc igazgató, hiszen szerepet vállalt az adóvégrehajtó felakasztásának megakadályozásában. Pár nappal később rendkívüli oktatási szünetet rendeltek el.

A hatalom válasza eléri a középiskolát

November második felében elindult az oktatás a gimnáziumban, de napokon belül a középiskolát is átjárta a megtorlás szele. Két férfi jelent meg az egyik tanórán, kérve a végzős, addigra 18. életévét betöltő Kun Imrét, hogy menjen velük. Még aznap délután csúnyán összeverve került elő a fiatal. A karhatalmisták azt akarták tudni, hogy a diákok milyen szerepet játszottak a forradalom napjaiban. Azonban ez csak a retorzió első lépése volt. A végzős IV. B. osztály egy másik tagja, Bíró Pál pár nappal korábban – 1956 november elején – disszidált. Mindössze 17 évesen menekült külföldre, miután osztályidegen szüleit ellehetetlenítették, családjukat éveken át elnyomták.

1957. februárjában folytatódott a tisztogatás. Varga Ferenc alapító-igazgató ekkora nem kívánatos személy lett. A megyei tanács oktatási osztályától három füredi párttisztviselő aláírásával kapott értesítést, amelyben kifogásokat támasztottak vele szemben, és személyét nem kívánatosnak nevezték az igazgatói székben. A forradalmi szerepéről szóló álhírek terjesztésével ez oda vezetett, hogy február 15-én betegségére hivatkozva lemondott. Azzal vádolták, hogy ő szervezte a diákok felvonulását és lelkesítve, a forradalmat éltetve indította útnak őket. Közel másfél évig tartó pereskedés vette kezdetét.

Másfél hónappal az érettségi vizsgák előtt, április 1-jén két végzős diákot függesztettek fel. Fekete Jolán bűne az volt, hogy a nagyiváni tömegrendezvényen, a jelenlévők kérésére elszavalta a Nemzeti dalt. A másik diák, Monoki Róza pedig annak lett áldozata, hogy az ekkor már hónapok óta bújtatott édesapját – aki korábban a községi forradalmi tanács elnök-helyettese volt –, helyben a forradalom egyik fő bűnösének kiáltották ki. Mindketten csak évekkel később, máshol tehették le az érettségi vizsgát, még az osztálytablón sem szerepelhettek.

Egy pártvonalon mozgó, a megyei vezetés szempontjából megbízható igazgatót neveztek ki annak ellenére, hogy az igazgató-helyettes, Visnyai Ilona már bizonyította rátermettségét. A szakmai szempontokat nélkülöző politikai döntés oda vezetett, hogy a következő két évben végletesen megromlott a kapcsolat az új igazgató és a tantestület között, mert a tanárok úgy érezték, hogy politikai döntés született. Az új vezetés által produkált számos szabálytalanság, és a megromlott kapcsolat azt eredményezte, hogy két évvel később a megyei tanács meghozta a beismeréssel felérő döntést: 1959. augusztus 21-én felmentették a politikai okból kinevezett vezetőt.

A tantestület éveken át viselte a megbélyegzettség következményét, a sorozatos ellenőrzéseket, a gyakran elviselhetetlen munkahelyi légkört. A gimnázium alapítója, első igazgatója, Varga Ferenc 1958 tavaszán tisztázta magát a vádak alól. Mikor visszatért volna a középiskola tantestületébe, utódja tiltakozása miatt áthelyezték az egyik általános iskolába. Csak 1961-ben térhetett vissza a gimnáziumba, ahol 1963-ban bekövetkezett tragikus haláláig könyvtárfelelős volt és latint tanított.