2023.02.17. 06:55
Vastapssal fogadták osztálytársai a földi pokolból visszatérő mentőkutyás berényi fiút
A jászberényi Kutyákkal az Életért Alapítvány önkéntese, Mező Marcell 19 évesen a legfiatalabb mentőkutyásként utazott Törökországba, hogy négylábú társával, Blackkel segíthessen a pusztító erejű földrengés károsultjain. A Baptista Szeretetszolgálat speciális mentőcsapatával öt napig tartó megfeszített küzdelemben kutattak túlélők után. A párost az alapítvány kiképzőbázisán látogattuk meg néhány nappal azután, hogy hazatértek a katasztrófa helyszínéről.
Marci (piros ruhában) és hűséges segítője, Black napokon át kutatott a túlélők után
Forrás: Beküldött fotó
A Baptista Szeretetszolgálat HUBA Rescue 24 kontingensének nyolc mentőkutyás párosából hármat a Kutyákkal az Életért Alapítvány (KÉA) biztosított a törökországi földrengés mentési munkálataiban.
Szabó Gábor Gogóval, dr. Mezősi Tamás Trafyval és Mező Marcell Blackkel vett részt az önkéntes misszióban Antakyában. A 19 éves Marcell, a magyar mentőcsapat legfiatalabb tagjaként országos hírnévre tett szert hősies helytállásával. Élete első külföldi bevetéséről, első romkutatása során szerzett tapasztalatairól az alapítvány kiképzőbázisán beszélgettünk. A találkozóra hűséges társával, Blackkel érkezett. Láthatóan teljes az összhang az ötéves fekete labrador és gazdája között.
Black hobbiállatként érkezett a családba. Akkor még nem gondoltam, hogy mentőkutya lesz belőle. Eredetileg csak általános engedelmességet szerettem volna neki tanítani, így elkezdtünk járni a Kutyákkal az Életért Alapítvány vasárnapi kedvenc képzésére
– kezdte közös történetüket Mező Marcell. Néhány hónap múlva a párost meghívták egy mentőkutyás tréningre, ami jó ötletnek bizonyult, hiszen kiderült, hogy Black megfelelő képességekkel rendelkezik ahhoz, hogy egyszer vizsgás mentőkutya váljon belőle. Örömmel vettek részt a következő képzéseken is, a gazdit pedig teljesen magával ragadta a mentőkutyák világa.
Hamar felfigyeltünk arra, hogy Black nagyon szereti az embereket és erős a bizalma irántuk. Ez nagyon fontos, mert a bizalmatlanságból sok gond adódhat, például bevetés közben. Az is lényeges, hogy jól motiválható kutya, így könnyebb vele együtt dolgozni és gyorsabban tanul. Ahogy haladtunk előre a tréningeken, megismertem a vizsgaszabályzatot is. A tapasztaltabb kiképzők segítették előrehaladásunkat, folyamatosan készültünk feladatról feladatra. Hosszú, kitartó út vezetett az első bevetésünkig, mely során egy eltűnt személyt kerestünk Jászberényben.
– A kutatás majdnem egy napon át tartott, de sajnos nem jártunk sikerrel – idézte fel a közös munka meghatározó élményeit Marcell, aki élete első külföldi bevetésén és első romkutatásán vett részt a törökországi földrengés utáni mentésben. A nagyon sok életet követelő katasztrófa reggelén a fiatal nem olvasta a Törökországból és Szíriából érkező sokkoló híreket. Szabó Gábor, a KÉA elnöke értesítette a történekről és a segítségnyújtási lehetőségről.
Bevallom őszintén nem gondoltam, hogy beválogatnak a csapatba. Szabó Gábor bizalma és támogatása kellett ahhoz, hogy a csoport tagjaként elutazhattam Törökországba. Nem sokáig mérlegeltem, gyorsan eldöntöttem, hogy vállalom a küldetést. Ebben a szüleim is támogattak, akik természetesen mindvégig aggódtak értünk
– beszélt az indulás előtti pillanatokról.
Félelmet nem ismerve vágott neki az ismeretlennek.
A Liszt Ferenc repülőtérről a Baptista Szeretetszolgálattal utaztak Törökországba. A megérkezést követően összegyűjtötték csomagjaikat és felpakolták egy teherautóra. A mentőcsapat pedig busszal utazott a katasztrófa egyik helyszínére, Antakya városába. Tisztában voltak vele, hogy az idő múlásával csökken a romok alatt rekedt emberek esélye a túlélésre, ezért azonnal megkezdték a mentési munkálatokat. Embertelen körülmények között, váltásban dolgoztak a csoportok.
– Nagyon megrázó volt látni, ahogy a családok a romba dőlt házaik mellett kétségbeesetten keresik szeretteiket vagy épp melegedni próbálnak egy-egy tábortűznél. Szívszorító belegondolni, hogy nem tudják mi lesz velük, hol fognak lakni, és hogy látják-e még valaha élve családtagjaikat, barátaikat. Megdöbbentő volt számomra az épületek állapota is, alig maradt köztük ép, szinte mindegyikben súlyos károk keletkeztek – beszélt a drámai pusztításról Mező Marcell.
Fáradhatatlanul kutattak a túlélők után
A romok alá rekedt túlélők megmentéséért folytatott közdelem fizikailag és lelkileg is megterhelő volt. De vajon mi adott erőt, mi segítette át a nehézségeken? – kérdeztük az önkéntest.
– Amíg kint voltunk a területen maximálisan igyekeztünk a munkára koncentrálni. A nap végén a közös megbeszélésen mindenki megosztotta saját tapasztalatait, érzéseit, ami nagy segítséget jelentett lelkileg. Felemelő érzés volt és erőt adott a folytatáshoz, amikor az első túlélőt kiemeltük a romok alól, vagy amikor egy családot sikerült megmenteni. Találtunk olyan embereket is, akikkel tolmács segítségével beszélni tudtunk, így pontosabb információt kaptunk arról, hogy hányan lehetnek még a romok alatt és milyen körülmények között vannak. Örök emlék marad számomra, hogy a megrendítő, szavakkal nehezen leírható helyzetben segíthettem bajba jutott embertársaimnak. Hálás vagyok a csapatnak, rengeteget tanultam és szakmailag fejlődtem a mentési munkálatok során – beszélt érzéseiről Marcell, aki az érettségi után orvostudományi egyetemen szeretné folytatni tanulmányait.
A Lehel Vezér Gimnázium végzős tanulóját osztálytársai a minap vastapssal és konfettiesővel várták az iskolában és egy „Büszkék vagyunk rád Marci!” feliratú táblával lepték meg.
A jászberényi Mező Marcell a legfiatalabb mentőkutyásként utazott Törökországba
Fotók: Pesti József / Beküldött fotó
