2023.02.14. 14:01
Nehéz volt feldolgozni az elhalkuló segélykiáltásokat, a romokra telepedő döbbenetes csendet
Hazatért Törökországból a jászberényi Kutyákkal az Életért Alapítvány mentőcsapata. Szabó Gábor, a szervezet elnöke felidézte, mit éltek át az öt napig tartó megfeszített küzdelemben, hogyan mentettek meg két tizenévest az utolsó erejükkel, s hogy az események miként váltak számukra soha ki nem törölhető emlékké.
A mentés során a keresőkutyáknak a romok mélyére kell behatolniuk, és ugatással jelezni, ha élő embert találtak
Forrás: Beküldött fotó
– Hiába hallatszott mindenhonnan az emberek segélykiáltása a romok alól, gyakran mégsem tudtuk azonnal megkezdeni a mentést – emlékezett vissza a vészterhes napokra az elnök. – Ugyanis a munkagépek működtetéséhez gyakran nem volt elég üzemanyag. Az utak állapota miatt a benzin és gázolaj ellátás is akadozott.
Ez nem csak a mentést nehezítette, de a csapat pihenését is, ugyanis az első 3 napban a fűtésüket biztosító aggregátorok sem működtek, így 14-16 óra munka után csak a hideg sátorban tudták nyugovóra hajtani a fejüket, gyakran olyan napok után, melyek teli voltak megrázó helyzetekkel.
Mert az egyes helyszíneken idővel egyre kevesebb segélykiáltást hallottak a törmelékek alól, míg végül az utolsó túlélő is elhallgatott. Csend szállt a romokra.
Ahogy a hangok halkulni kezdtek, majd végleg elnémultak, már csak a keresőkutyák jelentették az utolsó reményt, hogy élve rátalálnak még valakire a romok alatt.
– Az első napon olyan emberekre bukkantunk, akikkel még kommunikálni is tudtunk, de sajnos nem fértünk hozzájuk és az üzemanyaghiány miatt nem tudtuk működtetni a bontáshoz szükséges gépeinket – folytatta a szervezet elnöke.
Ezért azt a döntést, hogy az adott helyszínt el kell hagynunk, borzalmasan nehéz volt meghozni. Egyébként a mentésirányítás parancsa az volt, hogy a nehezen, vagy túl nagy energiaráfordítással menthető személyeket sorsukra kell hagyni és azokra kell koncentrálni, akik könnyen menthetők.
– Ez persze logikus döntés, hiszen így több sérültet lehet megmenteni, de normális, érző ember képtelen megtenni, hogy valakit, akivel már beszélt is, magára hagyjon, hogy a biztos halál várjon rá. Mi is azonnal visszatértünk, amint kaptunk üzemanyagot a gépekbe és 14 órás küzdelemmel két tizenéves gyermeket emeltek ki a műszakiak erről a helyről.
A mentés során a keresőkutyáknak a romok mélyére kell behatolniuk, és ugatással jelezni, ha élő embert találtak, szerencsére erre 11-szer volt példa.
Ekkor jó pár órányi bontási munkával tudtak csak közelebb kerülni a gyakran több méter mélyen eltemetett emberekhez. Kritikus segítséget jelentett a kutyák által meghatározott irány is, amit újra és újra pontosítottak, ahogy egyre mélyebbre hatoltak a romok közé. Ez kissé eltér a tréningek során gyakorolt feladatoktól, ahol egy nagy romterületet kutatnak át kutyák, nem pedig szűk helyeken kell a további mentési irányt meghatározniuk.
