Áldozatait pénzért szabadította meg kitalált betegségeiktől a kunhegyesi boszorkány

Az Amerikai Magyar Népszava 1930. november 15-i számában írt egy különös esetről, miszerint egy veszedelmes asszony került a szolnoki ügyészség fogházába. Az 55 éves „Dobrai Demetria” Kunhegyesen lakott és olyan hipnotikus hatalmat gyakorolt a környékbeli lakosság fölött, hogy mindenkit meg tudott zsarolni kénye-kedve szerint.

A különös eset kapcsán a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Levéltárhoz fordultunk, miszerint ismert-e helyben is az akkor nagy port kavart bűnügy. Szabóné Maslowski Madlen, az intézmény munkatársa megkeresésünkre elmondta, ma is őrzik a Karcagi Napló azon kiadását, amely az asszony tetteit taglalja. 

– Az amerikai lapban közölt név azonban nem pontos, a hölgyet valójában Dobrai Demeterné Botos Rozáliának hívták – hívta fel figyelmünket a szakember.

A Karcagi Napló olvasói 1930. november 5-én tudhattak meg részleteket arról, hogy a hölgy évekig „hatalma alatt tartott” egy családot. Végül a család ügyvédi segítségért dr. Kőváry Miklóshoz fordult, aki a hipnotizálás miatt büntetőfeljelentést adott be Dobrainé ellen. A panasz szerint egy Nagy Károly nevű férfinak 1916-ban, 17 éves korában, különös érzése támadt, miszerint el kell mennie egy züllött nőhöz. Nem tudta, mi oka lehet ennek az érzésnek, melyet próbált leküzdeni. A sértett később nevetségessé is vált családjában a lány miatt. Ennek ellenére már-már feleségül is vette a nőt, ám a férfi szerencséjére kiskorúnak számított, így nem nősülhetett. Bárhogy próbálkozott a fiatal férfi, sehogy sem tudott kiábrándulni a lányból. Végül aztán Dobrainét ajánlották, aki segített is.

– Három nap alatt úgy kiábrándultam a nőből, hogy rá sem tudtam nézni. De az egyik baj helyett jött a másik. Amikor megunta anyám a zsarolást, kiutasította [Dobrainét]. Másnap beteg voltam. Gyomromban szorulást, szívszorítást, ideges nyugtalanságot éreztem. Hiába mentem orvoshoz, semmi sem segített. Ám ha jött Dobrainé, semmi bajom sem volt. [Ellenben], ha nem adtuk meg neki, amit kért – pénzt, élelmiszert, ruhát – megint beteg lettem. Hiába jártam a klinikákat, a bajomon csak az asszony tudott segíteni – nyilatkozta akkoriban a sértett, akinek családja hasonló állapotokról számolt be.

A bő egy évvel ezutáni tárgyalásról Az Est című lapban találunk részletes tájékoztatást, amelyből kiderült, hogy óriási érdeklődés övezte – ahogyan akkor nevezték – Kunhegyes „bűbájos asszonyának” ügyét. A korabeli tudósítás szerint az első arzéntárgyalások óta nem telt meg annyira a szolnoki törvényszék esküdtszéki terme, mint akkor. A bíróság Dobrai Demeterné másfél évtizedes tevékenysége felett mondott ítéletet. Jogászok, orvosok és pszichiáterek akarták megtudni, ki is ez a különös asszony. Csakugyan mestere-e a hipnózis tudományának, vagy közönséges szélhámos, akit csak áldozatai tudatlansága segített a nagy eredményekhez.

Az ügyészség négy bűncselekménnyel vádolta Dobrainét. Az első szerint 15 éven keresztül hipnotikus hatalmában tartotta Nagy Károly jómódú kunhegyesi gazda családját, az idők során 15 ezer pengő körüli összeget zsarolt ki tőlük. Ha kívánságát nem teljesítették, beteggé tette őket, úgy, hogy az orvosok se tudtak rajtuk segíteni. 

A második vád szerint hasonlóképpen bánt el Nagy Józsefné kunhegyesi asszonnyal is, akitől ugyancsak nagy összegeket zsarolt ki, és több alkalommal beteggé tette. 

A harmadik és negyedik vádpont kisebb jelentőségű csalásokra vonatkozik, amelyeket úgy követett el, hogy gyógyszereket ajánlott ismerőseinek. A gyógyszerek természetesen nem használtak. Dobrainé elmondta, hogy többször volt büntetve, de hogy miért, nem tudta, szerinte csak kiszabták rá a büntetést. Kiderült, hogy kétszer becsületsértésért, egyszer csalásért, egyszer testi sértésért és egyszer kuruzslásért ítéltek el. A tudósítások arról is beszámoltak, hogy Nagy Károly és családja nem mentek be a tárgyalóterembe, ugyanis még akkor is féltek a vádlott közelében tartózkodni. Egy másik sértett, Nagy Józsefné pedig el sem mert jönni a tárgyalásra, félelmében nem akart vallani Dobrainé ellen.

Mint mondta, ha Nagyék nem jöttek volna hozzá, ő sohase kereste volna őket. Állítása szerint Nagyék csak egy alkalommal hívták őt el, amikor Nagyné a tudomására adta, hogy fia összekerült egy lánnyal, és nem tud tőle szabadulni. Kérte, hogy csináljon valamit, hogy fiuk kikerüljön a lány bűbájos hatalmából. Nem akarta vállalni, de aztán a fiú apjának kívánságára csak kötélnek állt. A Nagy-család kis idő múlva beteg lett. Ezután elhívták, hogy gyógyítsa meg őket. 

– A lányom akkor ovomaltinumot evett, ebből vittem neki. Még pénzt se kértem – állította a vádlott.

A korabeli források arról adtak hírt, hogy az eset legizgalmasabb része az orvosok szakvéleményének ismertetése volt, melyet a német és a svéd sajtó egyaránt figyelemmel követett. A meghívott doktorok a hipnózis lehetősége ellen és mellett egyaránt kardoskodtak, gyakran hevesen megcáfolva egymás elméleteit arra vonatkozóan, hogy Dobrainé csakugyan képes lehetett-e hatalmába keríteni a gyanútlan embereket.

A hosszas értekezések végén azonban megszületett az ítélet. Az Újság című lap 1932. február 6-i száma közölte, hogy Kertész Mihály védőbeszéde és a bíróság tanácskozása után a tanácselnök hirdetett ítéletet. A királyi törvényszék Dobrai Demeternét háromrendbeli csalás bűntettében és háromrendbeli vétségben találta bűnösnek, és ezért kétévi fogházbüntetést szabtak ki rá. 

Rendkívül érdekes volt az ítélet indokolása. Ennek értelmében a szakvélemények közül dr. Feldmann Sándor véleményét fogadták el, miszerint sem szuggesztió, sem hipnózis nem történt, ellenben Dobrai Demeterné a sértettek hiszékenységével élt vissza. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a védő és a vádlott pedig a bűnösség kimondása miatt jelentett be fellebbezést. Az egykori krónikák azzal zárulnak, hogy mindenkit érdekelt az ítélet, csupán Dobrai Dermeternét nem, aki a kihirdetés után hátra szólt a fegyőrnek: „Legalább már mehetünk-e vacsorázni? Mert egész nap itt ülni mégis csak sok egy kicsit. Hogy mit nem csinálnak az emberrel ezek a Nagyék...”