Visszakapták huszonegy éve ellopott harangjukat a jásztelkiek - Galériával

A falu apraja-nagyja kíváncsi volt a világhírűvé vált harang érkezésére. Az óvodások csodálkozva, az idősebbek pedig örömkönnyek között fogadták a templom elé begördülő járművet, ami egy hatalmas fadobozban szállította Jásztelekre a mintegy nyolcvan kilós öntvényt. A legtöbben alig akartak hinni a szemüknek, amikor a gondosan rögzített harangtest előbukkant a dobozból. 

Talán már senki nem hitt abban, hogy a falu 2001-ben ellopott ereklyéjét valaha is megtalálják és a kápolna lelke újra imára hívja a közösséget. De a virtuális térnek, az amerikai-magyar diplomáciai kapcsolatoknak és a FBI-jal együttműködésben létrejött nyomozócsoportnak köszönhetően az 1937-ben öntött harang októberben visszakerült Magyarországra, csütörtökön pedig hazatért Jásztelekre, ahová mindig is tartozott.  

– El sem tudom mondani, milyen csodálatos érzés újra itthon látni a harangot. Amikor februárban először érkezett hír az elveszettnek hitt szakrális eszközről, álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg hazakerül  – osztotta meg érzéseit Turóczi Lászlóné, a művelődési ház vezetője, a helyi egyháztestület aktív tagja. 

– Nem gondoltuk, hogy ilyen sokan eljönnek a fogadására, de már minden bizonnyal mindenki nagyon kíváncsi volt a csodára. November 13-án 11 órakor Szent Márton búcsúján ünnepi szentmisét tartunk, amikor közösen imádkozunk a harangért, valamint az Amerikai Egyesült Államokban és a Magyarországon élő magyarság összetartozásáért. 

A fogadáson résztvevők a Boldogasszony Anyánk című énekkel köszöntötték a harangot és hálát adtak mindenkinek, aki nem hagyta veszni az egyházközség fontos szakrális értékét.

– Nagy örömmel fogadtuk a harang érkezését. Megható, hogy több generáció felvonult az átadásra. Az óvodás gyerekek talán még nem is tudják a teljes történetét az ereklyének, de alig várták, hogy előkerüljön a dobozból. Csodálatos, nem mindennapi eredmény, hogy huszonegy év után hazakerült a kápolna harangja – vélekedett Tóth Nóra polgármester.  

Fülöp Istvánné temetőgondnok sem gondolta, hogy ennyi idő elteltével újra hallhatja a harang kongását.  

– Igaz, nem Jásztelek szülötte vagyok, de nagyon régóta itt élek már a településen, ezért lelkileg megérint a csodával határos történet. Emlékszem, hogy ez a kis harang szólt a kápolnánál, ahol valamikor a Havas Boldogasszony búcsút tartottuk. Akkoriban soha nem láttam, csak a hangját hallottam. Most látom először, ami szinte hihetetlen, de csodálatos, felemelő érzés! Hírét vitte a falunak. Mindenszentekkor és halottak napján az elszármazottak közül is nagyon sokan hazalátogattak elhunyt szeretteik sírjához a temetőbe és alig volt olyan, aki ne érdeklődött volna a harangról – mesélte Fülöp Istvánné.