2022.10.16. 06:55
Százhatvanöt esztendeje avatták fel Szolnok legelső vasúti Tisza-hídját
Történt valamikor az 1840-es években, hogy egy norvég fiatalember – bizonyos Gregersen Guilbrand – európai tanulmányútra indult, de holmiját Bécsben ellopták, ezt követően kalandos körülmények között jutott Pestre. Részt vett a szabadságharcban, utászként pontonhidat épített. Az 1850-es években önálló céget alapított Gregersen Guilbrand és Fiai Építő Vállalat néven. Számtalan hidat és vasútvonalat épített, többek között az ő nevéhez fűződik a százhatvanöt éve átadott első szolnoki vasúti Tisza-híd megalkotása is.
A fából épült első szolnoki vasúti Tisza-híd ötszáztizenkét méteres volt
Forrás: Levéltár
Milyen is lehetett az első szolnoki vasúti Tisza-híd? A vasút már 1847-ben elérte a Tisza-parti várost, de még egy évtizedbe került, amíg tovább építették a síneket Debrecen irányába. A szabadságharc leverését követően az osztrák udvar számára nagyobb jelentőségűnek tűnt a vaspálya elvezetése dél felé, a török határhoz. Ezért épült ki először a Cegléd–Szeged–Temesvár–Báziás vonal, melyet 1857 novemberében át is adtak. A síneket a Szegednél épített vasúti hídon vezették át a Tisza felett. Ez az akkori időkben a legmodernebb technológiával készült, francia mérnök tervezte, és a vasszerkezeteket is Franciaországból szállították a helyszínre.
A végleges hidat 1858-ban adták át, és hosszú időn keresztül szolgálta a vasúti közlekedést.
Szolnoknál ezzel szemben csupán egy faszerkezetű hidat építettek, mely tíz meder feletti és huszonnyolc ártéri cölöpjármon nyugvó konstrukció volt, ötszáztizenkét méter teljes hosszúsággal. 1857. november huszonharmadikán adták át a forgalomnak a Szolnok–Debrecen vasútvonal felavatásával egy időben. Az egész vonal legjelentősebb műtárgyaként a híd tiszántúli hídfőjénél és Debrecenben tartottak egy kis ünnepséget.
Az első vasúti híd fából készült, és bár erős szerkezet volt, a vonatok áthaladásakor recsegett-ropogott, mintha azonnal össze akarna dőlni. Érthető, hogy az utasokon rémület lett úrrá! Így nem csoda, hogy híre messzire elterjedt, és volt, aki a vonatra szállás előtt végrendeletet készített...
És hogy miként alakult az építőmester későbbi sorsa? Az 1879-es szegedi nagy árvíz után Gregersen cége is részt vett a város újjáépítésében. Ezért a munkáért nemesi rangot kapott. Gregersennek a családja fontos hátteret jelentett munkájához. Feleségével, Sümegh Aloyziával tizenkét gyermeket neveltek fel. Gergersen nagy szerepet játszott a Magyarország és Norvégia közti jó kapcsolat kialakításában. Amikor idejéből futotta, ellátogatott Norvégiába, és a Gregersen–palotában működött több mint három évtizedig a norvég konzulátus. Az építész szép kort ért meg. 1910-ben, nyolcvanhat évesen hunyt el. A fővárosban, a Lónyay utcában emléktábla hirdeti munkásságát.
Történetünk végén említsük meg, hogy Szolnok második (vasszerkezetű) vasúti hídjának építési munkálataiban szintén részt vett Gregersen. Ezen alkotását már nem kisebb személyiség, mint maga az akkori miniszter, Baross Gábor adta át 1888 októberében.
