Sötétítőnek használták Sissi portréját az orosz katonák

– A Gödöllői Királyi Kastély Múzeum a közelmúltban írt ki egy pályázatot, amely „előhívta” a gyűjteményemből ezt a festményt. Az én Sisim című beadvány kapcsán azt kérték, küldjünk fotót, és ha lehet, akkor valamilyen háttértörténetet is az általunk őrzött tárgyról. A projekt célja, hogy felmérjék azokat a dolgokat, amelyek a közgyűjteményeken kívüli emlékek – mutatta meg hírportálunknak az Erzsébet királynét megformázó alkotást Kiss M. Jenő.

A szolnoki gyűjtő elmondta, a pályázat miatt számos ikonikus Sisi-emléktárgyat keresett kollekciójában, amelyeket szívesen dokumentált volna.

Ám ekkor eszébe jutott, hogy otthonának ékes darabjához, a királynét ábrázoló festményéhez filmbe illő családi történet fűződik.

– Képem históriája a második világháborúig vezet vissza a múltba. Az oroszok 1944-ben foglalták el Jászkarajenőt és környékét, a közeli tanyavilágba is eljutottak. Itt éltek a nagyszüleim is, akik szállást adtak az általuk szovjet-oroszoknak hívott katonáknak. Mint mondták, nem voltak barátságtalanok a tanyasiakkal, mégis mindenki félt tőlük – kezdte mondandóját Kiss M. Jenő.

– Nagymamámék háza észak-déli fekvésű volt, ezért szinte minden ablak nyugatra nézett. Besütött rajtuk a nap. Az oroszok ezért úgy döntöttek, hogy ezt a képet teszik sötétítő gyanánt az ablakba. Óriási szerencse, hogy vakkerettel kifelé tették oda, emiatt nem sérült meg a festmény, illetve nem szívta ki a nap – folytatta a mű tulajdonosa.

A frontvonalak aztán gyorsan átalakultak, az oroszok továbbálltak, helyükre németek csapatok érkeztek. Előbbiek szinte mindent hátrahagytak, köztük a műalkotást is.

– Nagyszüleimnek viszont nem volt ínyükre, hogy sötét van a lakásban. Kivették az ablakból a festményt, mely jó ideig feledésbe merült. Jómagam gyermekkoromban találkoztam vele először, amikor a kemence mellett volt a sutban. Rácsodálkoztam, milyen különleges darab, nem értettem miért van ott. Édesanyámtól tudom, hogy nagymamám nem igazán kedvelte a képet. Azt mondta, milyen dolog az, hogy egy terhes nőt megfestenek. Ám ha jobban megnézzük, nem vár gyermeket a képen látható hölgy, csupán ruhájának esése kelti ezt a látszatot – mosolyodott el a férfi, aki csak később eszmélt rá, hogy neves történelmi személyiség, Ferenc József császár hitvesének portréját fedezhetjük fel a vásznon.

Az alkotásból az tűnik ki, hogy Erzsébet hajviselete tipikus, az arca is viszonylag jól felismerhető, ellenben a szája körüli vonások már távolabb állnak a valóságtól. Arcát tüzetesen kidolgozta a művész, öltözéke azonban kevésbé részletgazdag.

Kiss M. Jenő a kép történetéhez kapcsolódva arról is szót ejtett, hogy az orosz katonák kis termetű mongol lovakon érkeztek a tanyára, nagyszüleinek viszont lényegesen magasabb, és jóval erősebb lovaik voltak. Ezt látva, távozáskor az összes tanyasi lovat elvitték a megszállók.

Nagyapám erre úgy berágott, hogy mérgében elhajtotta az oroszok hátrahagyott lovait. Ezután egy sem maradt a háznál

– sóhajtott fel a gyűjtő.

– Sisi portréját immár húsz éve őrzöm. Ez idő alatt próbáltam kideríteni, hogy ki festhette a képet. Egyszer már el is indultam vele a műtárgybírálókhoz Budapestre. Csupán az tartott vissza, hogy óriási vihar csapott le. Féltem az utazástól. Habár a képet gondosan befóliáztam, mégsem vállaltam a kockázatot, hogy útközben baja essen. Ennélfogva a jobb alsó sarokban látható szignót máig nem sikerült megfejteni

– összegezte szavait Kiss M. Jenő.