Herczeg Kata több száz gyermekkel ismertette meg a helyi táncokat

– Alapállásból édesanya vagyok, mert ez a gerince a pedagógiámnak, az életemnek, de a tyúkanyóság még az e-mail címemben is visszaköszön – mondja Kata, akinek két felnőtt fia is nála táncolt. 

– A nagyobbik, Kecskés Gergő idén nősül, s amellett, hogy van civil szakmája, néptáncos szakember. A Nagykun Táncegyüttesben nőtt fel, leendő felesége is táncos. Bence szintén itt táncolt nálam. Ott van a három unokám, akik még kicsik, de már zenélnek, táncolnak. Itt jön a nagymamaságom, hiszen a néptáncban is az vagyok, első generációs táncosaim hozzák a gyermekeiket – mondja büszkén Kata, akitől megtudtuk, az egész huszonhét éve kezdődött.

A törökszentmiklósi Miklós Táncegyüttesből ismerte Fekete István, a kisújszállási Árvácska néptánc együttes vezetője, s hívta, segítsen neki.Amikor eljött az első, majd a sokadik táncházra, s megtartották az első néptánc tábort, tudta, hogy innen akar nyugdíjba menni. Azóta olyan szinten kötődik Kisújszálláshoz, hogy jobban ismeri az embereket, utcákat, mint Törökszentmiklóson.

Ha megkérdezik tőlem hova valósi vagyok, kisúji mondom, csak nem itt alszom, aludni hazajárok Miklósra

– árulja el Kata, aki számára pedagógusként is mindig fontos a továbbképzés, hogy tudása gyarapodjon. Amikor Kisújon elkezdte a gyerekekkel a táncot, több mint 150 fővel még a művelődési ház szakköreként működtek, ma már a művészeti iskola keretében dolgoznak.

– A legnagyobb támogatóim kezdetek óta a nagymamák, nagypapák, akik mindig tudtak egy dalhoz, mondókához kis pluszt hozzáadni. Tanáraim azt mondták, a Nagykunságban nincs semmi táncos szemszögből. Miután mást tapasztaltam, akkor érlelődött meg bennem, hogy kutatnom kell. Az ELTE-n tanultam és gyermektáncot kutattam, ebből a játékanyagból írtam a diplomamunkámat, s könyvemet. Immáron 2000 óta Kisújszálláson nem került ki olyan másodikos gyerek, aki ne a nagykunsági játékokon, szokásokon, hagyományokon nőtt volna fel itt, a Baptista Művészeti Iskolában, az Arany vagy a Kossuth általánosban. Ez dr. Bartha Júlia és dr. Örsi Julianna gyűjtései és az általam felkutatott anyag, amit a nagyszülők kiegészítettek – sorolja Kata, aki a Magyar Táncművészeti Főiskolán tánctanári diplomát is szerzett.

– Itt megint azzal szembesítettek, hogy a Nagykunságon nincs értékelhető tánc és zenei anyag. Ezt nem akartam elhinni, a Zenetudományi Intézet archívumában egyórás archív filmanyagot szedtem össze. Itthon táncosaimmal sírva néztem végig. Egyik táncosom behozta 90 éves rokonát, aki megsimogatta a képernyőt, mert édesapját ismerte fel a filmen. Táncosaim a képekről megtanulták a régi táncokat, meghatott, ahogy megvalósították az álmaimat. Azt gondolom, nekem az a hivatásom, hogy a gyermek álmát valóra váltsam a színpadon, itt ők váltják valóra az enyémet. Azért is vannak olyan élhető koreográfiáim, mert pontosan róluk szólnak, nem rólam.

Díjak sorával gazdagodtak

– Már a hatodik generáció táncol nálam a Baptista Művészeti Iskolában hat évfolyamon, s ennek van együttesi oldala is. Így vannak együttesi táncórák az óvodásoktól a középiskolásokig – sorolja Herczegh Kata, akinek vezetésével több díjat, hazai, külföldi fellépést tudhatnak maguk mögött a Nagykunosok, és az utód tánccsoportok, akiknek tagjai rengeteg élménnyel lettek gazdagabbak. Ezekből a pillanatokból tudnak táplálkozni táncosként és magánemberként is.