2022.04.18. 15:25
A tragikus sorsú Kiss Zoltán ejtőernyős életútját mutatják be Szolnokon
Az Ejtőernyősök Szolnoki Szervezete, mint a Civil Városmarketing Kerekasztal tagja és a Verseghy Ferenc Könyvtár közös szervezésében újabb honismereti fórumra kerül sor a szolnoki közművelődési intézményben. Az április 21-én 17 órától kezdődő rendezvény a tragikus sorsú Kiss Zoltán ejtőernyős százados életútját mutatja be Szabovik Zoltán nyugállományú alezredes, a szolnoki szervezet elnöke és Lázár Tibor őrnagy előadásában.
Szabovik Zoltán nyugállományú alezredes (balról) és dr. Boda József, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának dékánja a márciusi szolnoki honismereti előadás előtt beszélgetnek Fotó: Nagy Balázs
A hetven évvel ezelőtt titokban, vélhetően 1952. április 10-én kivégzett ejtőernyős kiképző Kis Zoltán posztumusz alezredes életét és halála körülményeit bemutatandó április 21-i előadásra való készülődés szolgáltatott apropót arra, hogy Szabovik Zoltánnal az ejtőernyőzés hazai kezdeteiről beszélgessen hírportálunk.
– Honnan számítjuk az ejtőernyőzés magyarországi történetét, illetve az Ejtőernyősök Szolnoki Szervezetének alapítását?
– A magyar katonai ejtőernyőzés századik évfordulóját 2018-ban ünnepeltük. Az első világháború vége felé a német Heinecke üzem egy saját gyártású ejtőernyő kipróbálására adott ki felhívást 1918-ban, amelyre Boksay Antal repülő hadnagy vállalkozott. Az ugrásra 1918. március 23-án került sor, a perginei repülőtéren.
A szakma hivatalosan ezt az időpontot jelöli meg a hazai ejtőernyőzés kezdetének.
– Az első világháború elején Boksay gyalogosként került a galíciai frontra, de amint lehetett, átkérte magát Bécsújhelyre, a repülőtiszti tanfolyamra. Felderítő pilóta lett, első állomáshelye a dél-tiroli Pergine repülőtér volt. Boksay vakmerő tette után a katonai stratégiai elemek is bővültek az ejtőernyős szolgálattal, békeidőkben pedig a sportejtőernyőzés népszerűsége fokozódott. Az elkövetkezendő évtizedekben Szolnok katonavárossá, repülővárossá, ejtőernyős várossá vált, ezáltal nem kerülhette el, hogy szakági és érdekvédelmi szervezetek alakuljanak a megyeszékhelyen. A rendszerváltozást követően, 1991. április 13-án a Magyar Veterán Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége országos ejtőernyős találkozót tartott Veszprémben.
Az eseményen Vadászi Tibor elnök javasolta, hogy e szervezet alakuljon át a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségévé, megnyitva ezzel a kapukat minden korosztály és az ejtőernyős társadalom minden rétege, például hivatásos és sorkatona, civil amatőr és sportoló, szimpatizánsok és támogatók felé.
– Az országos gyűlés után az ejtőernyőzéshez szorosabban kapcsolódó városokban, így Budapesten, Pápán, Pécsett, Veszprémben, Szentesen, Székesfehérváron, Kiskunfélegyházán és persze Szolnokon is létrejöttek a helyi szervezetek. A szolnoki tagszervezet az 1991-ben elkezdődött szervezőmunka eredményeként alakult meg az akkori MN 3100 bázisán, egy országos szintű szövetség részeként. A tagszervezet tagságának zöme továbbra is az MH 34. Bercsényi László Felderítő-zászlóalj hivatásos tiszti, tiszthelyettesi állományából szerveződött, míg többen az alakulat volt sorkatonái közül jelentkeztek tagnak. Az első változás 2010-ben történt, ekkortól vált önálló jogi személlyé Ejtőernyősök Szolnoki Szervezete néven. A városhoz való kötődésünket Szolnok emblémánkban szereplő címerével is jelezni akartuk. Jelenlegi formájában 2012-től működik a szervezet.
– Mekkora a tagság, és milyen célokat tűztek ki maguk elé?
– A tagság életkor szerinti összetétele széles skálán mozog, mintegy négy generációból tevődik össze. Ez által teljesül legjobban a MEBSZ megalakításakor megfogalmazott alapelv, azaz minden korosztály és az ejtőernyős társadalom minden rétege együtt lehessen.
A szervezet létszáma jelenleg kilencvenhárom fő. Tagjaink már a tagszervezet megalakulása előtt, mint katonák rendszeresen részt vettek a Magyar Veterán Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége rendezvényein.
– Ilyenek voltak a különböző bemutató ejtőernyős ugrások és közelharc-bemutatók, ahol nagy létszámú ejtőernyős bajtársnak és családtagjaiknak mutatták be felkészültségüket, és tovább öregbítették az ejtőernyős katonák hírnevét. Az ejtőernyőzés népszerűsítésének részeként különböző iskolákban tartunk mai is bemutatókat, járőrversenyt és honvédelmi felkészítést. A magyar ejtőernyős válogatott és egyben katonai ejtőernyős válogatottban évek óta több tagunk szerepel eredményesen. Számos egyéb tevékenységünk mellett 2015-ben elindítottuk a „Honismereti előadás”-sorozatunkat, amely szerves része az örökségünk megóvása és kegyeleti tevékenységünknek. A nyári hónapok kivételével havonta általában egy-egy előadást tartunk a Verseghy Ferenc Könyvtárban. A civil szervezetekkel továbbra is szorosan együttműködünk. Rendezvényeink jelentős részét a Civil Városmarketing Kerekasztallal, a Gördögök SE-vel és az Auriga Életmód, Rekreáció és Tömegsport Egyesülettel közösen rendezzük. Rendszeresen részt vettünk a Civil Kavalkádon is.
Mozgalmas életet élünk, részese vagyunk a város vérkeringésének.
– Először 2014-ben szerveztük meg és vezettük le a honvédelmi nevelés és toborzás részeként az országos szintű Ejtőernyős Honvédelmi Öttusát általános iskolák 5-6, 7-8. osztályos tanulói, valamint középiskolások részére. A célunk röviden: az ejtőernyőzés hagyományainak ápolása, és az ejtőernyőzés népszerűsítése. Erre tettük fel az életünket – zárta szavait Szabovik Zoltán.
